Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)
Miért játszott három színész hét szerepet?
szeti forrás - tartalmából megpróbál bizonyos öszszefliggéseket konstruálni a görög színjátszás egy bizonyos vonásának mikéntjére vonatkozólag. Megfejt egy "üzenetet" - hogy a modellben használatos terminológiánknál maradjunk -, mégpedig úgy, hogy rendelkezésre áll néhány adat - a vázarajzok -, amelyekből elsősorban saját fantáziájára épitve extrapolál bizonyos következtetéseket. Ha viszont ugyanezeket a tényeket a másik módszerrel próbáljuk egy rekonstrukció részévé tenni, a következőket kell végiggondolnunk. Az antik görög színjáték struktúrájának egyik igen fontos és ismert vonása az, hogy a görög színjáték verseny keretében mint versenymű, vagy - ha úgy tetszik - mint versenyszám került színre s az alkotók részéről az elsődleges cél a verseny dijának elnyerése volt. Másik ilyen ismert - és nem kevésbé fontos - vonása a görög színjátszás struktúrájának az, hogy a verseny tárgyát nem az irodalmi alkotás, hanem annak színpadi előadása képezte, tehát nem a szerző i - r ó i , hanem betanítói tevékenysége. /E tényre egyértelmű bizonyítékot szolgáltatnak a már többször említett didaszkáliák./ Ugyancsak ismert vonása az antik görög színjátszás strukturájárnak az, hogy e korban a színész maszkban, pontosabban álarcban játszott. No már most, ha a struktúra csupán e néhány jellemző vonásának ismeretében vizsgáljuk Bieber idevonatkozó forrásanyagát, tehát az Euripidész-témákat megörökítő vázarajzokat, akkor mi, a formális rekonstrukció segítségével a következőket állapíthatjuk meg. 1. Lehetséges-e, hogy egy-egy azonos témájú, de részleteiben eltérő feldolgozásu vázarajz-sorozat egy-egy Euripidész-dráma többszöri előadására utalna, akár Athénben ismételve meg az előadást, akár másutt? Az athéni megismétlés lehetőségét kizárja a struktúra azon jellemző vonása, hogy az egykorú előadások versenyszámok voltak, s mint ilyenek megismételhetetlenek. A más helyen való megismétlés lehetőségét egyébként feltételezhetővé tehetnék a vázarajzok, ha egyetlen adattal is bizonyítani lehetne, hogy Euripidész betanítási célzattal a váza keletkezésének színhelyén járt, ugyanis egykorú színjáték csak a szerző inszcenálási tevékenységének lehetett eredménye. /Mint ahogy van adat arról, hogy Aiszkhülosz PERZSÁK cimü tragédiáját Athénon kívül Szicíliában is előadták, de ugyanakkor arra is van adat, hogy a kérdéses időben Aiszkhülosz Szicíliában tartózkodott!/ Tehát azt e vázarajzokból kikövetkeztetni, hogy Euripidész drámáit több előadásban játszották, akár Athénban, akár másutt, nem lehet. Sőt, e feltételezést a struktúra ismerete egyenesen c á f o 1 j a ! 106