Praagh, Peggy van - Brinson, Peter: A koreográfia művészete - Korszerű színház 92. (Budapest, 1967)

III. rész: A koreográfus munkatársai

így hát a ritmus é's a mozgás, csakúgy, mint a zene, a festészet és a tánc egyéb tulajdonságai, alapvetően hasonlóak; mint ahogy ez általában minden művészetre vonatkozik. Ha megértjük ezeket a tulajdonságokat, akkor pontosabb elképzelésünk lesz róla, hogyan teremtsünk eszményi egyensúlyt a koreográfus és munkatársai között. Hem elég, hogy Ízlésben és képességek dolgában valamennyien egyenrangúak legyenek; munkájúk minden egyes vonásának harmóniában kell lennie a többi alkotó munkájának hasonló vonásaival. Ilyen abszolút harmónia uralkodik az angol Szimfonikus variációkban és a szovjet Rómeó és Júliában.

A szinpadon a koreográfus, táncosainak mozdulatain keresztül, vizuális közlések sorozatát tárja nézői elé; gondolatmenetét zenére épülő táncképek láncolatán át fejti ki. A zene hasonló, de auditiv gondolatmenetet mutat be. A tervező díszleteinek és jelmezeinek párhuzamban kell állniok ezzel a gondolatmenettel, kidomborítva a koreográfiái képek mélyén végigvonuld drámai egységet és felfokozva a képek értelmét. Ezért színei’és rajzai soha nem puszta díszítések, hanem elválaszthatatlanok a koreográfiától és a zenétől.

Akármilyen is a tervező egyéni Ízlése, akár sok diszletet alkalmaz vagy csupán szimbolikus fa- és vászondarabokat, vagy éppen csak drapériákkal és világítással dolgozik - feladata mindig az, hogy a balettet, a szerző koncepciójának megfelelően, a közönség számára vizuálisan értelmezze. Ez a feladat pedig többet kiván tetszetős, "blickfangos" képnél vagy a helyszint és az időt rögzitő díszletnél. A díszletnek természetesen mindezt rögzítenie kell, de feladata elsősorban az, hogy a balett témáját és belső értelmét tükrözze.

Ezért a balett diszletezése nem jelent mást, mint egy koreográfiái elgondolásnak képi eszközökkel való tolmácsolását. A tervező munkájának valamiképpen mozgósítania kell érzelmileg a közönséget, hogy meggyőzze a látottak realitásáról, bármily fantasztikus legyen is a színpadi világ. Ha a szinpadterv e téren kudarcot vall, a mulasztást nem ütheti helyre semmiféle szépség vagy jó Ízlés.

72