Praagh, Peggy van - Brinson, Peter: A koreográfia művészete - Korszerű színház 92. (Budapest, 1967)

III. rész: A koreográfus munkatársai

Ezért a munkatársaknak már a munka kezdeti szakaszában meg kell egyezniök a librettó mondanivalóját és értelmezését illetően^ogy aztán kiki a maga munkájában ezt húzza alá. Ez a megegyezés a klasszikus müvek előadásakor épp oly fontos, mint uj balettek esetében.

Hogy ebbe a vitába a tervező mikor kapcsolódhat be, az attól függ, miképpen esett rá a választás. Ha a balett alapötlete benne fogamzott meg vagy ha - mint az ma is számos operaház gyakorlatában előfordul - ő a társulat állandó tervezője, akkor már kezdettől fogva ki lehet kérni véleményét. Be lehet vonni a munkába - és általában ez is a szokás—, mihelyt a művészeti vezető jóváhagyta a szcenáriumot és hozzáfog az alkotói gárda összeválogatásához. De ha a balett zenéje már készen van, a díszlettervező bevonását el lehet halasztani addig, amig a koreográfus és a művészeti vezető meghallgatta a partitúrát és eldöntötte, melyik tervező felel majd meg legjobban a zene kívánalmainak.

Ezután a tervező felvázolhat néhány elgondolást, de mielőtt a zenét maga is meg nem hallgatta és a próbákon nem tanulmányozta e koreográfus stilusát, nem haladhat messzire. A koreográfia vonalvezetése alapvetően fontos a szinpadterv stilusa szempont já - bői. Ugyanakkor a koreográfusnak is figyelemmel kell lennie az általa választott tervező egyéni sajátosságaira, és vonalvezetését, ahol szükséges, e sajátosságokhoz kell alkalmaznia.Nagy sikerre vezetett Frederick Ashton és Nico Ghika ilyen értelmű al-pp

kotói kölcsönhatása a lovent Gardenben bemutatott Perse pilonénál. ' Sugallhst a tervezőnek szinképzeteket a zene is, mivel a színeknek érzelmi asszociációik vannak.Rjepin irta egyszer barátjának, Kramszkijnak: a színnel "a festészetnek, nézetem szerint ... úgy kell hatnia a szemlélő hangulatára, mint egy zenei akkordnak."

Ritkán fordul elő, hogy a tervező sok próbán részt vehet;erre általában nem jut ideje. így hát szerencsés az a tervező, aki ihlető hatást gyakorol egy koreográfusra és akit ugyanakkor a koreográfus is inspirál. Az angol balettet jelentős mértékben gazdagította Ashton és Fedorovitch, Tudor és Stevenson, Cranko és Piper, MacMillan és Georgiadis személyes és művészi barátsága.

73