Praagh, Peggy van - Brinson, Peter: A koreográfia művészete - Korszerű színház 92. (Budapest, 1967)

III. rész: A koreográfus munkatársai

zenei frázisnak saját törvényei szerint kell kibontakoznia; i­­lyenkor a koreográfusnak, ahelyett, hogy a zenét megnyomorítaná, hozzá kell alkalmaznia elgondolásait. Előfordul, hogy a zenei koncepciához absztrakt koreográfiái kon­cepció társul, amely a zenét a maga módján tárja fel. Balanchine szokott ilyenfajta absztrakt vagy szimfonikus koreográfiát al­kotni. Teljes egészében a zenét használja ihlete forrásául és az auditiv benyomásokat vizuális benyomásokká igyekszik transzponál­ni. Másfelől vannak hasonlóan muzikális koreográfusok, akik a zenét a kézenfekvő értelmezéssel éppen'ellentétes módon használják fel. Tudor Orgonás kertjének legfőbb zenei csúcspontján például vala­mennyi szereplő mozdulatlanul áll a színpadon. Továbbá felhasz­nálhat a koreográfus minden nyilvánvaló programot nélkülöző hang­versenyzenét is programúélókra, például egy elbeszélő baletthez. Jó példa erre Frank Martin ' Koncert fúvósokra, üstdobra és ü­­tőhangszerekre cimü müve. Ez a zenedarab ihlette Kenneth MacMil­­lant Az odú drámai epizódsorozatának megalkotására. Értelmezésé­ben segítette MacMillant bizonyos zenehallgatóknak az abszolút zenére való természetes reagálása; ezek ugyanis megkísérlik,hogy a zenét programmal ruházzák fel. Az odú példája bizonyltja, hogy bizonyos fajta /és ráadásul különösen nehéz/ zenét merőben más koreográfiái célra is fel lehet használni; továbbá igen jól il­lusztrálja a már meglévő zene adaptálási problémájának egyik as­pektusát, azt a kérdést, amelyet bővebben majd a következő feje­zet tárgyal. Újabb problémát jelent a ritmus. A ritmus a zene és a tánc leg­hatalmasabb alkotóeleme. A szívverésből származik és alapvető sa­játossága emberi természetünknek; a lélegzésben csakúgy megnyil­vánul, mint a járásban és egész habitusunkban. Kifejezi állandó küzdelmünket a nehézségi erővel, az anyafölddel. A táncosok ezt a küzdelmet a fizikai lehetőség határaiig fokozzák és magaszto­­sitják fel. A fizikai korlátoktól nem béklyózott muzsikusok ezen a határon is túllépnek és uj, rendkívül komplex ritmikai formá-59

Next

/
Oldalképek
Tartalom