Praagh, Peggy van - Brinson, Peter: A koreográfia művészete - Korszerű színház 92. (Budapest, 1967)
III. rész: A koreográfus munkatársai
2. fejezet A ZENESZERZŐ a/ A zeneszerző munkában Mint ahogy a díszlettervező térbeli keretet nyu/t, amelyen belül a koreográfus táncosait mozgatja, úgy nyújtja az időbeli keretet a zeneszerző. A zene és a tánc művészete olyan társulást alkot,' amely mindkét résztvevőtől a legtöbbet követeli. A koreográfusnak a maga vizuális művészetében fel kell tárnia mindazt, amit a zene sugall. A zeneszerzőnek a maga auditiv művészetében fel kell tárnia minden zenei lehetőséget, amely a librettót gazdagíthatja és teljes mértékben kibontakoztathatja. A társulás sikere végső soron természetesen az előadáson múlik. Sok táncos a zenének csak egyetlen vonását, ütemét vagy ritmusát érzékeli. Ha ez volna az egyetlen zenei eszköz, amelyre szüksésiik van, akkor épp igy megfelelne egy tam-tam dob is, vagy leg-19 feljebb a katalán sardana-táncok egyhangú sip- és dobkisérete. Az ilyen magatartás szétrombolja a zeneszerző és a koreográfus közös alkotói erőfeszítéseit. A modern zeneszerzőnek a történet illusztráláshoz nagyon sokféle ritmus áll rendelkezésére és ezek megnehezítik a táncos munkáját. Ám a ritmusok mellett, amelyekre a táncos táncolhat, a zeneszerzőnek zenei jellemeket is kell teremtenie a főszereplők és a balettkar számára. Zenéjének érzelmeket és lelket kell öntenie ezekbe az alakokba úgy, amint Sztravinszkij életre keltette Petruskát. Atmoszférát és lirai hangulatot kell teremtenie,mint Delibes tette a Coppélia Swanildájának rozskalászos táncában.Sőt, neki kell a balettet megfelelően tagolnia is - ő adja meg azokat 56
