Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)

1922 - 1924

A SZÍNÉSZ ÉS TECHNIKÁJA

V. Szolov.iev és Sz. Mokulszij a Szinházi október cimü gyűjteményből . vett tanuuinanyal alapban./1926/

Mejerhold mindenkor visszautasította,' Hogy a tisztán teátrális jellegű feladatokat a társmüvészetek területéről /festészet és főként zene/ vett feladatokkal helyettesítse. Bátran szembenézett a nehézségekkel anélkül, hogy kilépett vclna a specifikusan teátrális művészet kereteiből.

A színészekkel végzett munkájának kulcsát kétségkívül első tanulmányainak egyikében kell keresnünk. Két rajz formájában mutatja be a rendező módszereit: az egyik rajz háromszöget, a másik horizontális egyenest ábrázol. Bennünket a háromszög érdekel: "A felső pont a rendezőt ábrázolja, a két alsó pedig a szerzőt és a színészt - mondja. A néző, ez utóbbiak müvét a rendező müvén át érzékeli."

Egy "háromszög-színházban" a rendező azzal kezdi, hogy elgondolását minden részletében feltárja; megmagyarázza, miként látja a szereplőket, kijelöli a szüneteket, majd addig próbál, amig koncepciója a legkisebb részletekben is meg nem valósul. Az effajta színház szinfónikus zenekarhoz hasonlít, a rendező pedig' a karmesterhez.

Mejerhold minden színésztől tökéletes technikai felkészültséget, és virtuőzitást követel. Ezzel szakit az orosz színháznak azzal a szomorú hagyományával, amely a színészben mindig is csak a tehetséget és kizárólag a tehetségét becsülte. Egészen odáig mentek ebben, hogy szinházi iskoláik képesek voltak a növendékeket megakadályozni művészi egyéniségük kibontakozásában!

98