Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)
1922 - 1924
Mejerhold a Moszkvai Művész Színházban tette magáévá a technikai tökéletesség követelményét. Ebben a színházban harcot folytattak a sablonok és klisék ellen. De mivel a szinészt a szerep érzelmeinek "átélésére" kényszeritették, ez a küzdelem nem vezethetett a kívánt eredményekhez. Miután Mejerhold szakított a Művész Színház naturalista irányzatával, kidolgozta a szinpadi tolmácsolás uj módszerét: a stilizálást és ezzel egyidejűleg a színészi munka uj technikáját is. A színésztől megkövetelte, hogy folyamatosan eddze a testét és sportoljon. Ugyanakkor a tolmácsolás "logikai" hangsúlyait más hang - sulyokkal helyettesítette, és ezek lehetővé tették, hogy "a belső dialógus a plasztikus mozgások zenéjének segítségére siessen." A színésznek fejlett zenei érzékkel kellett rendelkeznie; tudnia kellett, miként egyeztesse; mozgását a díszlettervezőnek, a színpadra állítás szerzőjének a stílusával. Mejerholdnak a szinészi dikcióra vonatkozó észrevételei megőrizték elméleti értékeiket, jóllehet a maeterlinck-i, ma már anakronisztikus színház szolgálatában születtek. Mindeddig ő az egyetlen, aki az orosz színész gyakorlatába megpróbálta a formát beiktatni'. Miután Mejerholda Stúdió iskolájában különböző szakaszokon keresztül tanulmányozta a nagy színházi korszakok módszereit, elérkezett a forradalmi színház színészével végzendő munka teljesen uj módszereihez. Nem érkezett még el az ideje, hogy ezt a technikát mint teljesen befejezett egészet rögzítsük.. Csak orientációja határozható meg, ezen belül ki lehet emelni bizonyos alapelveket és megjelölni a célt; olyan színész kialakítását, aki az uj nézők igényeit ki tudja elégíteni. Mindenekelőtt említsük meg, milyen homogén egységet alkottak Mejerhold legutóbbi előadásainak a színészei. Nagy többségük a Felső Rendezői Műhely növendéke. Hála a Műhelyben végzett munkájuknak és az ott szerzett színháztörténeti és szinházelméleti ismereteiknek megértik a mester utasításait; úgy alkalmazzák őket, hogy pillanatról pillanatra értik mindazt, ami a színpadon történik. Szta— 99
