Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)

1922 - 1924

TÉRBELI KONSTRUKTIVIZMUS A SZÍNPADON

I, Akszjonov A színházi október c.gyűjteményében. 1926.

A költők egyesületének faisit jövendő gyakorlati konstrukciók tervrajzai borították. Ezek Mejerhold szerint igen alkalmasak voltak olyan színházi előadás keretében való felhasználásra, amelynek célkitűzése nem az általánosan elfogadott esztétizáló tradíciót követné, hanem hasznossági szempontoknak lenne alávetve, ügy vélte, hogy ily módon megvalósíthatná régi álmát, azt a színházon kívüli előadást, amely dobozszinpadot kivéve bárhol, tehát akár köztéren, akár acélöntődében, vagy akár a hajóhídon is bemutatásra kerülhetne. A külső körülmények rendkívül kedveztek ennek az ötletnek: Meyerhold éppen nem rendelkezett saját színházzal, újra viszszatért tehát a színházon kivüli előadás problémájához.

Az igy létrejött véleménycserék során Mejerhold, akinek munkássága ez időben az Állami Felső Rendezői Műhelyre korlátozódott, felkérte az egyik kiállítót, L. Popovát és megbízta, tervezzen színpadi előadásainak megfelelő anyagszerü formákat. Ettől kezdve Popova a Műhelyben rendezett minden konzultáción fejtegette és védelmezte a térbeliségre vonatkozó tanokat. Az uj előadási forma felett öszszecsaptak a nézetek.

így a konstruktivizmus megjelenésétől kezdve lehetőséget kapott tanai gyakorlati kivitelezésére, olyan esélye volt tehát, ami ritkán adatik meg csak néhány hétig élő művészeti iskolának.

Első szakasz: "A csodaszarvas"

A Rendezői Műhely hamarosan színházi műhellyé alakult át és 1922 elejétől a hallgatók az elméletet gyakorlatban is kipróbálhatták.

73