Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)

1922 - 1924

Crommelynck A csodaszarvas o. színdarabjának olvasópróbáján, elhárithatatlanul merült fel a színpadi forma kérdése /.../.

A megvalósult előadás meghozta a konstruktivizmus felvetette problémák első gyakorlati eredményeit.

Ennek az előadásnak az volt az alapelve - ezt később valamennyi e tendencia szellemében készült produkcióban is érvényesítették -, hogy mellőzték a zsinórpadlást és általában a függesztett díszleteket. Azt tételezték fel, hogy az előadás a színpadi kereteken kivül folyik. A színpadi szerkezet minden egyes elemének a földre kellett támaszkodnia és ez a követelmény tökéletesen összevágott a konstruktivizmus elméleti tételeivel.

A régi színpadi technika különböző, általában festett vásznakkal takart "emelvényeket" kombinált össze.Innen vette a konstruktivizmus, hogy standard elemek kombinációjával dolgozzék. Elvetette a szinpad "bediszletezését" és lemeztelenítette az emelvényeket. Különböző elemekből álló szerkezetet-^ konstruált, "szereléseket", /vagy "emelvényeket"/ és a formákat, a dimenziókat a rendezés egésze koncepciójának alávetve, a szükségletnek megfelelően módosította, változtatta. A csodaszarvas szerkezetének bizonyos elemei olyan kombinációt alkották, amely a továbbiakban változatlanul visszatért valamennyi konstruktivista rendezésben.

Ilymódon megvalósulhattak a következő alapelvek:

1. Három dimenziós lineáris konstrukció;

2. Nem festői és nem relief-szerű hatások determinálta vizuális ritmus ;

3. A színész munkájához szükséges, "aktiv" konstruktivista elemek egységes beépítése a szerkezetbe.

Az elért eredmények igazolása érdekében, megpróbálták a reális idő egyik elemét bekapcsolni, a hagyományos zenei kiséret helyettesítésére. Ezt az uj ütemet a cselekmény folyamán forgó kerekekkel illesztették be az előadásba. A különböző színűre festett kerekek