Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)
1917 - 1921
Ha a szinpad egyszer nem teszi lehetővé, hogy húszezer statisztát mozgassunk, akkor valósítsuk meg inkabh héttel az elképzelésünket. És ha még ezek is zavarják a színészeket, küldjük le őket is a színpadról, és szerepeljenek csak a szinlapon. Bocsánat, majd elfelejtettem, hogy nincsenek szinlapjaink. Hát akkor küldjük őket a zenekari árokba!1' Nem engedhetjük meg, hogy az egyik legszenvedélyesebb jelenet, a kimagyarázkodás a népszónok és a nővére között, családi légkörben játszódjék. Egy népszónoknak joga van ahhoz, hogy ellenségeit népgyülés keretében hivja kil De hogyan ábrázoljuk ezt a gyűlést, hogy vegyük körül a néptribunt seregnyi, roppant drága statisztával? Kétszáz személlyel nem fog megelégedni, legalább ezerre van szüksége. Mit tegyünk? íme: Nem éppen most folyik-e országunk teljes "teátrálizálása?” Csak Moszkvában több mint 150 színházat számlálunk és azt hallottuk, hogy a szibériaiak jó része is azzal biztosítja mindennapi kenyerét, hogy stúdiókat és csoportokat alkotva, előadásokat rendez. Hát nem lenne áldásos, ha ezek a nézőszinészek a mi színpadunkon, gyakorolnák magukat? Ez bizonyára felpezsdítené színpadi vérmérsékletüket. Meghívjuk tehát a nézők ezreit, akik megtöltik majd színházunk nézőterét. Elsősorban, hogy résztvegyenek a cselekményben. Ök fogják a színdarab megkívánta óvációkat biztosítani. Folytassuk. Ki a győztes ebben a színdarabban? És ki felett győzedelmeskedett? Mit hódított meg? Miféle hadsereg ostromolja a várost és a temetőt. És hol a temető? A városban vagy a falakon kívül /extra muros/? Miféle kormányzat az Oppidomagne—é? Abszolút monarchia? Alkotmányos? Demokratikus? "Provizórikus"? Kövessük Stevenson regényíró példáját, aki mielőtt hozzákedzett volna egy regény megírásához, topografikus tervet készített a hely-Ne feledjük, hogy ezt az előadást abban a szörnyű "nincstelen" 1920-as esztendőben rendezték, amikor semmi sem volt Oroszországban, még papír sem. 67
