Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)

1905 - 1917

Milyen unalmas lehet a Don Juan annak, aki olvasás közben nem tudja felmérni alkotója zsenialitását! Á téma tárgyalása látszó­lag kevésbé pittoreszk, mint például Byron poémájában, vagy lir­­so de Molina El Burlador de Sevilla /A sevillai csábitó/ cimii da­rabjában. Elvira hosszú monológja az első felvonásban, vagy Don Juan szintén igen hosszú monológja az ötödik felvonásban, amelyben az álszentséget ostorozza, unalmat áraszt. Hogy a mai néző figye­lemmel és érdeklődéssel kisérje ezeket a részleteket, meg kell találnunk a módját, miként emlékeztessük az egész előadás folya­mán, hogy XTV. Lajos népes udvarának öltöztetéséhez sokezer lyoni kézműves szőtte a selymet, miként emlékeztessük a Gobelin-manufak­­turákra, a seregnyi festőre, szobrászra, ékszerészre, fafaragóra és azokra a müasztalosokra, akik, művészek felügyelete mellett a bútorokat gyártották. Emlékeztetnünk kell mindazokra a mesterem­berekre, akik a velencei tükröket és csipkéket készítették, az angol mintájú harisnyákat szőtték, a holland eljárással készült szöveteket gyártották - és azokról se feledkezzünk meg, akik a cinket és rezet német módra megmunkálták. Három felfüggesztett csillárban és a proszcéniumra helyezett két hatalmas kandeláberben viaszgyertyák százai lángolnak színpadun­kon. Szerecsen szolgák bóditó illatokkal árasztják el a színpa­dot, amikor kristályüvegcsék tartalmát egy vörösen izzó tálra csep­­pentgetik. Fürkészve ide-oda járkálnak a szinpadoű, egyszer fele­melik Don Juan leejtett csipkekendőjét, máskor pedig odavisznek egy ülőkét az elfáradt színésznek, vagy megkötözik a Sganarelle-t ráncbaszedő Don Juan cipőszalagját. Ha a színpad elsötétül, a sze­­recsenek lámpákat tartanak a színészek elé, a banditákkal vivott csata után elviszik a tőröket és a köpenyeket, amikor a kormányzó szobra megjelenik, elbújnak az asztal alá. Ezüst csengettyűjüket rázva ők hivjék be a tei’embe a közönséget, és - függöny nem lévén — ugyancsak ők jelentik be a szüneteket is. Mindez nem a sznobok szórakoztatását szolgáló trükksorozat, hanem a lényeghez tarto­zik: a cselekményre a versailles-i birodalom könnyű, illatos és aranyozott fátylát boritjuk. A jelmezek és kellékek annál fényűzőbbek és szingazdagabbak, mi­nél egyszerűbb a színpad architektúrája. A Moliére»szinész érve-45 T I

Next

/
Oldalképek
Tartalom