Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)
1905 - 1917
rése felgyorsul, ha szembe kerül a cikornyás Versailles! világgal. Vajon mikor sajátította el Molière ezt a kíméletlen őszinteséget? Vidéki vándorlásai idejében sebtében összeütött mutatványos bódékban lezajlott vendégszereplései során? Vagy az éhezés elleni küzdelemben? De lehet, hogy a színésznők között - akiknek tünékeny szerelme annyi csalódást okozott neki - találta meg a fiatalos hevességű hangütést a francia költő. Az mindenesetre érthető, hogy XXV. Lajosnak, a rövid ideig tartó pártfogolás után, minden oka megvolt arra, hogy rideg magatartást tanúsítson Moliére-rel szemben. így megvilágosodik az ellentét a Hapkirály és a költő között. Az udvartartás pompáját árasztó díszletek közepette Molière Sganerelle-je a hánytatóról beszél. A szcenikai kifinomultság és a szövegből áradó komikus hatás kontrasztja harmóniába szerveződik és ez arra készteti a nézőt, hogy átadja magát a moliére-i szinház hatalmának. Ilyen körülmények között zsenialitásának egyetlen vonása sen vész el. Mi a Don Jüant függöny nélkül játsszuk. Sem a Palais-fioyalban, sem pedig a Petit-Bourbonban nem úgy játszották. Miért tesszük ezt? Mert a függöny, még:±a nagy művész alkotása is, általában megfagyasztja a nézőt, aki azért jött, hogy a függöny mögött történendőket lássa, és szórakozottan, érdeklődés nélkül fogadja az eléje táruló festményt. A függöny felgördülésével a nézőnek bizonyos időre van szüksége, amig behatol abba a varázslatos atmoszférába, amelyben a szereplők élnek. Ha a szinpad az előadás elejétől a végéig nyitott, és ha a statiszták stilizált pantomim keretében a nézők szeme láttára rendezik be a szinteret, akkor egészen más a helyzet. A közönség már a szinész bejövetele előtt magába szívja a kor levegőjét. Vagyis mindaz, amit az olvasásánál feleslegesnek és unalmasnak érzett, most egészen más megvilágításban jelenik meg előtte . A nézőteret sem a szünetek, sem pedig az előadás folyamán nem kell elsötétíteni. A fények csillogása ünnepélyes érzetet kelt a színházlátogatóban. A szinész pedig a néző mosolyát látva, mintha tükörben csodálná magát. A Don Juan maszkjában játszó, nemcsak a Mathurine és Charlotte maszkját viselők, szivét ragadja el, hanem mindazokét a hölgyekét is a nézőtéren, akiknek szemét, a szerepéből áradó mosolyokra viszonzásként csillogni látja. 46