Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)
1905 - 1917
1908. hoz vezetnek. Vera Komisszarzsevszkaja véleménye szerint Mejerhold rendezői kísérleti műhellyé alakitotta át színházát és ezzel a színészt másodrendű szerepkörbe utalta. A viharos szakítás ellenére Mejerhold a későbbiekben is mindenkor nagy elismeréssel nyilatkozott Vera Komisszarzsevszkajárói mint színésznőről és a nála töltött több mint egy esztendős időszakot művészi fejlődésében fontos szakasznak minősítette. 1907. febr. leonyid Andrejev: Az ember élete okt. 11. Maeterlinck: Pelléas és Mélisande A cári színházak igazgatója általános meglepetésre meghívja Mejerholdot az udvari színházakhoz rendezőnek és színésznek. TJgy gondolja, hogy ez a divatos művész, akinek minden rendezése botrányt jelent, felrázza és elszórakoztatja a tespedt, megcsömörlött, szenzációra éhes udvari közönséget. A Sándor Színházban főként az idősebb vezetőszinészek /Davidov, Szavina/ ellenségesen fogadják, a - társulat-szervezési lehetőségek minimálisak, a technikai adottságok igen korlátozottak, de egy jeles és tehetséges szövetséges, a festőművész, díszlettervező Golovin jelentékeny segítséget nyújtott Mejerholdnak azon tizenegy év alatt, mig /az Operaházban és a prózai színpadon felváltva/ együtt dolgoztak. 1909. okt. 30. Wagner: Trisztán és Izolda 1910. nov. 9. Molière: Don Juan 1911. dec. 21. Gluck: Orfeusz 1913. jun. 10. Párizsban, a Châtelet Színházban D’Annunzio: Pizanella avagy az illatosított halál cimü müvét rendezi. Hat hetet tartózkodik a francia fővárosban. A siker rendkívüli és különösen szakmai körökben kelt igen nagy figyelmet. 40 1917. jan. 29. Dargomizsszkij - Puskin: Kővendég febr.25. Lermontov: Az álarcosbál
