Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)
1905 - 1917
MOLIÈRE DON JÜANJA1-Azok a rendezők, akik a nagy szinházi korszakok sajátosságainak rekonstruálására törekszenek, két ut között választhatnak; vagy, az archeológia módszerének alkalmazásával viszik szinre a klasszikusokat, azaz mindenekelőtt a színpadi rekonstrukció pontosságára ügyelnek; vagy inkáhb a korabeli színház szelleme vezérli őket és kötetlenül állítják színpadra a régi stílusban Írott színdarabokat /igy jártam el én is Maeterlinck Beatrix nővérének esetében a Vera Komisszarzsevszkaja Színházában.../* * Az első esetben kivételről beszélhetünk akkor, ha a klasszikus, színdarab rendezője nem hagyja eluralkodni az archeológiái módszert és nem törekszik minden áron az egykorú színház építészeti sajátosságainak pontos reprodukálására, hanem a korabeli színpad szellemében ugyan, de szabadon komponálja meg a darabot. Ennek azonban az a feltétele, hogy mindenkor őrködjék az egykori színpadi kiállítás a színdarab szellemének érvényesítéséhez nélkülözhetetlen lényegére. Hiba lenne ha például a Don Juan előadásában mindenáron a Palais- Royalt, vagy a Petit-Bourbont akarnók lemásolni. Molière munkásságának tanulmányozása azt mutatja, hogy ő korának szinpadterét kiszélesíteni igyekezett. Az akkori színpadok inkább megfelelnek a corneille-i szenvedélyek közvetítéséhez, mint azoknak a színdaraboknak a szinrevitelére, amelyekbe behatoltak a népművészet elemei. 1* Bemutatásra került Szentpétervárott I9IO.november 9-én, a Sándor Színházban, fiendezte: Mejerhold; díszletek, jelmezek és kellékek: Golovin; zene: részletek Rameau müveiből. A 4. felvonás bordala XVIII. századi francia szerzemény. A vivőjelenetet egy specialista tanította be. * Ugyanez vonatkozik egy Hart nevű német szerzőtől származó modem Trisztán és Izolda feldolgozására, a Tantris bohócra, amelyet I9IO márciusában vitt szinre a Sándor Színházban Mejerhold. /1910/ 41