Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)

1895 - 1905

Minden drámai miiben két dialógus folyik: a - nélkülözhetetlen - külső párbeszéd, amely a cselekményt kisérő és magyarázó szavakból áll) és a belső dialógus, amelyet a néző nem az elhangzott mondatokban, hanem a szünetekben érzékel, nem a tirádákban, hanem a plasztikus mozdulatok muzsikájában, Maeterlinck olyan módon szerkeszti meg a "szükséges külső" dialógust, hogy a szereplők szájába a lehető legnagyobb feszültséggel telitett, minimális mennyiségű szót adja.

Hogy e drámák "belső" dialógusát a nézőnek feltárja, és megértésében segítségére legyen, a színpad művészete uj kifejezőeszközöket keres.

Nem hinném, hogy tévedek, ha azt állitom: Oroszországban a költő Valerij Brjuszov volt az első,aki feleslegesnek nevezte azt a fajta "valóságot", amelyet az.utóbbi időben színpadjainkon mindenáron reprodukálni igyekeznek;ő jelölte meg elsőként a drámai ábrázolás, még járatlan útjait is. A mai színpadok felesleges valósága helyett a stilizálás szándékos konvencióinak megteremtését kivánta.

29