Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)
1936
rozniok. A színház, akárcsak a zene, arra van hivatva, hogy tevékeny életre ösztönözzön, önök gyakran hivatkoznak a nehéz életkörülményekre . Arcátlanság! 1920-ban kiéhezetten, az egyik tüdőmben tuberkulotikus kavernával remekül éreztem magam és még szerelmes is voltam... A színész munkája lényegében a premier után kezdődik.Állítom,hogy az előadás soha sincs készen a premierre, nem azért, mert "kevés volt az idő", hanem azért,mert csak a közönség jelenlétében "érik be". Legalábbis pályafutásom során még sohasem láttam olyan előadást, amely készen volt a bemutatóra. Salvini azt mondta, hogy az Othellót csak a kétszázadik előadás után értette meg. Korunknak más a tempója, ezért hát vegyük annak tizedrészét és mondjuk azt a kritikusoknak, hogy Ítéletükkel várjanak a 20— ik előadásig. A színészek majd csak akkor fogják a szerepük igazi hangulatát megtalálni. Hallottam, hogy nemrég Nyemirovics-Dancsenko ugyanezt mondta. Dehát mindannyian, Hyemirovics-Dancsenko, Sztanyiszlavszkij, Craig, Moissi és jómagam hiába beszélünk - a szinházi szervezők olyan csökönyösek, hogy a premierre hivják meg a kritikusokat ... Életemben láttam vagy 15—20 Hamletet és egyik sem hasonlított a másikra. Csak egy ponton találkoztak: valamennyien fekete öltözetet viseltek. Tudják, hogy mi húzott demarkációs vonalat a művészek közé a forradalom idején? Csak a naiv és felületes emberek képzelik, hogy valamennyi emigráns iró, zenész és festő csupán elveszett bankszámlájára, .meg elkobzott villájára gondolt. A legtöbbjének nem is volt ilyesmije. Sáljapin köztudomásúan kapzsi volt, de még az ő száméra sem ez volt a legfontosabb. A legfontosabb az volt, hogy Gorkij, Majakovszkij, Brjuszov és még sokan mások /jómagam is/ azon nyomban megértették, hogy a forradalom nem csupán romboló, hanem egyszersmind alkotó erő is. Azok akik csak romboló hatásét látták, szidták. Noha Majakovszkij és én nem tartozunk egy generációhoz, a forradalom mindkettőnk számára az újjászületést 'jelentette. 172