Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)
1936
A hires ügyvédek is szinészi fogásokat alkalmaztak. A pátriárka is ilyen. A monológtól tehát nem hiányozhatnak a képmutatás elemei. A tragédia egyetlen monológja, amelyet suttogva mondanak el - a pátriárka elbeszélése látomásáról. December 13-1 próba. Cári termek Meg kell mutatni, hogy Borisz némiképp elkülönül környezetétől. Szerepe kicsi /a 24 képből mindössze hatban jelenik meg, sőt, valójában csak négyszer/. Ezért minden szövege jelentős. Amikor Kszényijával beszél, Borisz lelkiállapotára kell fi gye Imink, nem pedig Kszényijára. Kszényiját már ismerjük. Puskint nem érdekli, hogy Borisz jó apa. Borisz szórakozott, zavart. Lehetőségünk van rá, hogy bemutassuk töprengő, befelé forduló hangulatát. Hamlet hallgat, de mi értjük hallgatását. Borisz hallgatása /bár szemét esetleg lehunyja/ szintén érthető. Borisz számára Kszényija panasza az egész ország siráma. S amikor megszólal - önmagához beszél. Egocentricizmus. S később, amikor Fjodorhoz fordul,, szintén önmagához szól. Kszényi jához intézett szavait hűvösen, szárazon, monoton hangon, objektiven, keményen kell elmondani, hogy kissé megbotránkoztassa a nézőket - Borisz megsemmisíti a jelenet hangulatát, Borisz nem adja meg magát. Még akkor sem, ha mindennap újra hallja ezt a panaszt. Ura önmagának. A gyengéd hanghordozás mögött nincsen semmi. Puskin szerint a Borisz Godunov az egyeduralkodói hatalom tarthatatlanságáról szóló dráma. Éppen erre érzékenyek a "hivatali fülek". Borisz diadalmassága friss, szerepe fiatal szerep. Minden funkciója ifjúi energiájára vall. Mindent, ami halála felé mutat, más eszközökkel kell adni /környezete révén, kellékekkel/. Borisz versenyre kél az ál-Dmitrijjel. Belső energia szempontjából a legfiatalabbnak is adhat néhány méter előnyt. Szemjón Godunov fontos szereplő. A helyzet a következő: Borisz nem tudja, hogy fivére van "felül", de Szemjón tudja ezt. Ha csukott 158