Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)

1936

Van Lermontovnak egy verse, amelyet szintén el kell olvasni: "Az égen éjfélkor angyal repült át..." /.../.

Jól ismerem Vaszilij Ivanovics Sujszkij alakját. Eengeteg portré készült róla; van olyan, amelyen hitbuzgó, nagyszakállu ember, de a Művész Szinház szinpadán könnyű kézzel formálták meg, kis szakánkéval, ravaszdi, gyűrött arccal. Véleményem szerint jobb lenne a portréból kiindulni, massziv Sujszkijt hozni, a ravaszsága később mutatkozhat meg egy—egy mozdulatában.

Augusztus 4-i olvasópróba. Cári palota

Ez úgynevezett zavaros korszak. Elképzelem, találgatom, mennyiben utánozta Puskin Shakespeare krónikáit. Önök emlékezhetnek, hogy mindezek a müvek rendkívüli harcokon és a szenvedélyek összecsapásán alapulnak. Gondoljanak a III. Richárdra. Ha megnézem ezt az előadást, vagy általában, ha Shakespeare- darabot nézek, azt látom, hogy alakjai azért domborodnak ki, mert nem nyugodt háttér előtt mutatja be őket - a háttér mindvégig forrong. Milyen darab a Borisz Godunov? Szenvedélyek harca, háttérben a forrongó tengerrel /.../.

Borisz Godunov semmiképpen nem "templomos ember", mégpedig egyszerűen azért, mert nincs rá ideje. Keresztet vet, betartja a szertartásokat, talán mélyen vallásos is, de Puskin nem vallásos emberként mutatja be, hanem a hatalom megszállottjaként, méghozzá, olyan helyzetben, amikor trónkövetelő áll az útjában.

Borisz Godunov tehát harcoló ember, s ilyen a hangvétele is. Leszáll a lóról és igy szól: "Elértem a legfőbb hatalmat". A lóról száll le, nem pedig a templomból jön - ebben különbözik Rettegett Ivántól, aki minduntalan - akár kell, akár nem - imába merül, keresztet vet, azután zsuppsz! - megöl egy-két embert, majd újra hányja a keresztet.Az a hangvétel, amely Bettegett Ivánnál kell, itt nem állja meg a helyét. A Művész Szinház neuraszténiásnak ábrázolta Bettegett Ivánt, ezért volt nehéz dolga Sztanyiszlavszkijnak, aki hamar vissza is adta a szerepet, miután túl nehéz volt

141