Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)

1936

hang-jellegében az ő hangja számára. A szerep rám szállt, én és a hozzám hasonló színészek azután ideges embernek játszottuk Ivánt, de nemcsak egyszerűen Idegesnek, hanem epileptikusnak, akinek az imádkozás afféle hóbortja. A Borisz Godunov piszkozatábam ennek a jelenetnek a cime nem "A Cári termek volt", hanem "Borisz és a varázslók". Bár Puskint nagy rendezőnek tartom, azt azonban nem tudta, hogyan oldja meg ezt a jelenetet színpadon. Ezért úgy döntött, hogy a színpadon nem lesz­nek varázslók, a cár bezárkózik hálószobájába néhány boszorkány-r mesterrel, utána jön ki a színpadra, és elmondja monológját. Én visszatérek ahhoz az elképzeléshez, amelyet Puskin eredetileg maga elé tűzött, de amelyet korának technikai körülményei miatt nem tudott megvalósítani. A színpadon megjelennek a varázslók, jövendőmondók és boszorkánymesterek, Borisz Godunov az ő körükben ül. Segítségemre lesz Szergej Szergejevics Prokofjev is, aki ütős hangszerekkel és más zajos hanghatásokkal Borisz Godunov korának, a tizenhatodik századnak sajátos dzsesszét teremti meg; a hangok furcsa eredetűek - az egyik varázsló nyakoncsip egy kakast és rá akarja venni, hogy a kezéből szedegessen kölest, a kakas pedig tiltakozik; viaszt öntenek a vizbe és a gyürücskéket keresik/"Yiz­­kereszt estéjén igy jósoltak a lányok"/. Ezek a zajok egybeolvad­nak, nagy a lárma; izzó vas sistereg a vizbe merülve, egy sámán ké­zidobot ver, dombrák dübörögnek; a levegő fülledt, levegőtlen, nagy a hőség; selyemkelmével takarják el fejüket, előreráncigál­­nak egy varázslót és protezsáljak, Borisz Godunov hangja az áttet­sző kelme alól szól, egy szolga térden álva fadézsában kvászt /esetleg bort vagy mézet/ kinálgat. Borisz a hőségben állandóan legyezgeti magát - a varázslók, jósok elgyötörtek. Itt mondja el monológját. Szeretne megszabadulni a gyülevész hadtól, amely kö­rülveszi, vakaródzik és iszik. Monológja egyszerű, de szenvedé­lyesen öhkinzó. öltözéke egyszerű. Nincsen rajta sem arannyal hímzett kelme, sem selyem válldisz - sem más efféle. Harcos, ret­tenthetetlen harcos. Lehetséges, hogy ha nem lennének ily viharos idők, minden nap fürdőt venne, de hol vegyen itt fürdőt? Egyfoly­tában hozzák a híreket, hogy seregei hátrálnak. Amikor a Volgán 142

Next

/
Oldalképek
Tartalom