Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)

1936

Ugyanolyan szinü az ég, mint Finnországban és Leningrádban. Ilyen fehér éjszakákat fest Nyesztyerov.

A fiúnak e jelenetben épp olyannak kell lennie, mint Nyesztyerov Megölt cárevicsének - fénylő, karcsú, alaknak, messzecsengő, hanggal. Hangja nem erős, inkább átható.Mintha egy hatalmas teremben lennénk, amely teljesen elhagyott, közepén ravatal áll, mellette egy fiú olvas fel fennhangon.Szava átható, messzecsengő. Ilyennek kell lennie nálunk is.

Elő kell készíteni a nagy monológot, amelyet Afanaszij Puskin mond el. Ki kell hangsúlyoznunk, hogy erőteljesen zengjen. E monológnál mindkettőjüknek /Puskinnak és Sujszkijnák/ ittasnak kell lenniük ; azt az előadásmódot, amelyet javasolok, nem technikai módszerekkel értem el, hanem azzal, hogy tökrészegnek képzeltem magam.

A megelőző jelenetnek halkabbnak kell lennie, mert Puskin az ajtóhoz lép, körülnéz, talán még az ajtókat és az ablakokat is bezárja. Ezekig a szavakig: "Királyfink, kit Borisz orvul meggyilkoltatott" és még tovább is halkan kell beszélnie, de ezután önmaga számára is észrevétlenül, miután ittas és megnyugtatja az a tudat, hogy az ajtó zárva van, fokozatosan feljebb emeli hangját. E szavaktól kezdve: "Azt tudni csak, hogy Wysnieweckinél volt szolga" fokozni kell a hőfokot, végül már, ahogy mondják, úgy kell dörögnie a monológnak, mint a zenekari tuttinák; minden billentyűt le kell nyomni, hogy csak úgy zengjen. Az epizód ezzel a monológgal fejeződik be, utána pedig jön a tapsvihar /.../.

Szeretném, ha a fiú hangjának megszólalása konstrasztot hozna. Szeretném, ha hangja mintegy a távolból szólna. Amikor Sujszkij felkiált: "Az imát, fiu"l - pillanatnyi csend támad s azután kezdi el a fin a könyörgést. Az egész ima egyazon hangon csendül fel. A fiú beszéde dallamos; sajátos ének benyomását kelti. Erősen érződik a kamaszhang. Templomi módon kell az imát mondani. El kell olvasni Blokot és át kell vinni a belőle fakadó érzéseket ebbe a jelenetbe. Nehezebb dolog egy képet tanulmányozni, s azután áthozni ide érzéseinket, mintha Biok verseit használjuk fel erre a célra.

140