Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)
1928 - 1936
A Tarelkin halála cimü előadásunk szintén kiállta az idő próbáját, noha a jelmezek rosszak és érezhető rajtuk a nyugati befolyás hatása. De magát a színdarabot uj szellemben játszottuk és sikerült a szereplőket közelebb vinnünk az uj nézőhöz. Emlékezzenek vissza arra a részletre, ahol az úgynevezett kommunisták jönnek be A mandátum cimü színdarabban /a kintornás, a papagályos és a tamburásnő, az akrobata/; nagyon fontos részlet, a népszínház eszközeit alkalmaztuk benne. Most pedig sorra veszem munkáimat és megvizsgálom őket abból a szempontból, vajon milyen hatást gyakoroltak a szinházi terület más szektoraira? ügy gondolom, ha 1922-ben A csodaszarvas nem szerepelt volna színházunk műsorán, ki kellett volna találni ezt a produkciót, hogy segítségére legyünk a többi színháznak a holtpontról való kimozdulásban. Ha meg kellene tagadnom A csodaszarvast, Majakovszkij szavaival élve; "Saját énekem nyakát tekerném ki." A mi Csodaszarvasunk nélkül a Kis Színház Ljübcv Jarovaja előadásának szcenikai megoldása is más lett volna. Ha mégis a Kis Színház provincializmusáról beszéltem, ennek az az oka, hogy a rendező nem tudta a színészeknek megmagyarázni, miként kell ebben a konstruktivistának nevezett környezetben maszkot készíteni és öltözködni. A mi Erdőnk nélkül nem jöhetett volna létre Konsztantyin Szergejevics Sztanyiszlavszkij remek Osztrovszkij előadása: A lángoló szív. A Moszkvai Művész Színház nagy mesterei, akik eljárnak színházunkba, tudják miként kell leckét venni abból, amit nálunk látnak. Ami egészséges volt, azt átvették tőlünk, de nem jártak el me chaniiusan. Mert vannak a mi színházunkban olyan dolgok, amiket meg lehet tanulni, és át is lehet venni. Példának említhetem még Szelvinszkij A 2. hadsereg parancsnoka cimü színdarabjának előadását is. Hát nem tanulságos? ügy sikerült szilárd alapra helyeznünk, hogy a Shakespeare—1-színház módszereit alkalmaztuk. 130
