Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)

1928 - 1936

Visnyevszkij elvtárs, A döntő csapás Írója, együtt dolgozott velem színdarabjának rendezésénél. Igaz, ezt utóbb letagadta, s engem Is megtagadott. A döntő csapás azonban hozzásegítette, hogy a filmrendezővel együtt megalkossa emlékezetes müvét, a Kronstadt! tengerészeket. A mi előadásunk egyes részletei bizonyos értelemben előtanulmányként szolgáltak a filmhez.

Azzal vádolnak, hogy elmentem Leningrádba és ott első előadásomat Menerhold és a me.ierholdizmus cimen tartottam meg. Miért tettem ezt?

Leningrádban nagyon sok tanítványom van és nekem be kellett hatolnom - ha szabad igy kifejeznem magam - a hangyaboly kellős közepébe .

Moszkvában kevesebb a tanítványom és több az utánzóm. Ez utóbbiak okozzák a legnagyobb kárt nekem. Például azok, akik a Vahtangov Színházban dolgoznak. Az ottani Samlet Mejerhold félreértése.

Ha valaki elhatározza, hogy átdolgoz egy színdarabot, úgy kell eljárnia, mint azt mi tettük az Erdő és A revizor esetében. A szerző alapvető eszméjéhez kell tartanunk magunkat. Gorcsakov a Molière-be"'’* titkon a me jerholdizmust akarta belopni, de ideológiailag megmételyezett színdarabbal próbálkozott. Nem is szólva Volkonszkijról, aki a Kis Színházban okozott károkat. Jellegzetes álujitó.

Térjünk át most a Népművelési Népbiztosság mellett működő Színházi Igazgatóság szinházpolitikájának elemzésére, mégpedig arra az időszakra, amikor ezt a munkát Arkagyijev elvtárs irányította. A Népbiztosságnak semmiféle elképzelése nem volt a müsorpolitikát illetően. Ezzel egyáltalán nem is törődött. Semmiféle különbséget nem tettek a színházak között és igy mindenki megengedhette magának, hogy 'kísérleteket" végezzen. Az eredmény általános zűrzavar volt.

Minden egyes stúdió megnyitásakor az igazgatót elhalmozták dicséretekkel. Hamarosan azonban ugyanilyen hévvel kezdték becsmérelni.

Mihail Bulgakov Molière o. darabját 1936-ban Gorcsakov rendezte. /Szerk./

131