Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)
1928 - 1936
Ma nem ez a helyzet. A rendező a pártunk és kormányunk által rábízott küldetését teljesiti. Joga van-e hát ahhoz, hogy "hallgatásba burkolódzék"? Eadlov ezt mondta: "Utálom azt a rendezőt, aki minduntalan kidugja a fejét a kulisszák mögül, hogy he jelentse: ’ezt a játékot én találtam ki, én dúltam fel a szerző szövegét’." Hős, én láttam Eadlov Othello .iát a kis Színházban és magamban ezt mondtam: "Lám csak, Eadlov kidugja a fejét a színfalak mögül, hogy jól kihangsúlyozza: ezt a játékot én találtam ki, én dúltam fel a szerző szövegét . " Eadlov még ezt is mondta: "Bárcsak Mejerhold nem csupán másoknál, hanem önmagánál is felkutatná a mejerholdizmust!" Egyszóval, azért hívtak meg ide, hogy kevesebbet beszéljek másokról, és többet magamról. Erre azt válaszolhatom, a kritikusok kardja annyi sebet ejtett rajtam /mint színészen és rendezőn/, hogy szerintem egyetlen porcikám sem maradt épen. Lapozzák csak át a kritikai irodalmat 1905-tól napjainkig. Olvassák el Bljum a Színház és Drámairodalomban nemrég megjelent Írását vagy Talnyikov cikkét a Korunk Irodalmában. Ohlopkov testén is keresem az ép helyeket, hiszen Ohlopkov vér a véremből. Nincs igaza, amikor azt hiszi, hogy támadom őt. Ha bírálom, önmagámmal nézek szembe. Eadlov szemrehányást tett nekem, hogy "Leningrádba mászkálok konferenciát tartani róla". De hiszen a hosszú, háromórás konferencia folyamán mindössze tiz percet szenteltem Eadlovnak. Nem minősítettem "Me jerhold-követőnek". Megbíráltam az Othello .iát, beszéltem az én Shakespeare-koncepciómról, Eadlov tolmácsolásénak hibáiról stb. önök megtapsolták Ohlopkovot, amikor kijelentette, hogy "az előadás epizódokra való feldarabolása meggátolja a színészeket abban, hogy emberségüket bizonyítsák a színpadon". De hát mit tett Shakespeare, ha nem azt, hogy epizódokra bontotta a színdarabjait? S ez talán megakadályozta abban, hogy teljes bonyolultságában mutassa meg az embert? A legkevésbé sem. 125 i
