Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)
1928 - 1936
Ohlopkov még azt is mondta! "Egyes művészek azzal az ürüggyel, hogy nem találnak szovjet darabokat, menekülnek a mi valóságunktól." Ez világos célzás énrám. De hát nem azt teszem-é, hogy igyekszem a klasszikus színdarabokat közelebb vinni a mi közönségünkhöz? Ezekben a müvekben úgy csoportosítom a cselekvő erőket, hogy bevonom őket az osztályharcba. Osztálytagozódásuk szerint jelölöm ki feladatukat az előadás struktúrájában. Akkor hát miben áll ez a valóságtól való menekülés? "Én sohase voltam állítólagos ujitó" - mondta Ohlopkov. Mit jelentsen ez? Valaki vagy ujitó vagy nem. Ujitó vagy álujitó! Milyen szánalmasak ezek a bűnbánók. Eoppant elővigyázatosaknak kell lennünk velük szemben, akik nyilvánosan kérnek bocsánatot. És ezen a téren kellő tapasztalatokkal rendelkezünk. Felismeri-e magát Ohlopkov abban az idézetben, amelyet Goethétől vettem: "Nemrégiben - meséli - egy füzetre bukkantam, amely a szin-elmélettel foglalkozott*' ügy látszott, hogy a szerző teljesen az én elméletemre támaszkodik és ehhez ragaszkodik.űrömmel olvastam a tanulmányt, ámde csodálkoztam, hogy Írója még meg sem emliti nevemet. A titokra azonban később fény derült. Egy közös barátunk elmondta nekem, hogy a fiatal, nagyon tehetséges szerző nevet akart szerezni magának és joggal félt attól, ha engem idéz, kompromittál jaj magát a. tudósok előtt. Kis tanulmányának sikere volt. Később bocsánatot kért tőlem." Szeretnék kicsit elidőzni annál1 az észrevételnél, -amelyet Altman elvtárs tett hozzám intézett felszólalásában. "Mejerhoid bizonyos színdarabokat gondosan átformál - mondta -, ugyanakkor másokhoz meg nem nyúl hozzá." Ez utóbbira példaképpen A kaméliás-hölgyet idézte. Nincs igaza! Alaposan átdolgoztam Dumas szövegét, de elég ügyesen csináltam és igy első látásra nem veszik észre a fércelést. Ezzel szemben igaz az, hogy a francia sajtó egy része élesen megbírált: nem tetszett nekik az a tendencia, amelyet a szii>darabban érvényesítettem és amely nem Dumastól származik. 126
