Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)
1930
Ka uj nézővel állunk szemben. Az Ízlése forradalmi harcokban ko— vácsolódott ki és jól felkészült a stilizált előadásokra, olyanokra, amilyeneket a TIM-ben,1' a rokonszinházakban, vagy akár az egyszerű eszközökkel dolgozó öntevékeny klubokban láthatott. Ez a néző a mi konstruktivista építményeinket tökéletesen elfogadja* A nagyközönség Ízlése elég fejlett ahhoz, hogy bonyolult zenés előadásokat mutathassunk be. Itt van tehát az ideje annak,hogy elutasítsuk a régi jelszót: "Száműzni kell a színpadról az esztétizmust." Az a tény, hogy konstruktivista díszleteket alkalmazunk /amelyek kényelmessé teszik a szinész munkáját/, nem ment fel bennünket azon kötelességünk alól, hogy szépekké tegyük ezeket az építményeket. Amikor Ford egy jó erős kocsit gyárt, egyúttal azt is szeretné, hogy szép legyen - noha szépsége természetesen más jellegű, mint amilyent például "A művészet világa" festői kultiválnak. Egy Ford-kocsi szépsége gyakorlati rendeltetésének van alávetve. Napjaink esztétikájának el kell fogadnia azokat a normákat, amelyeket más társadalmi körülmények között dolgoztak ki. • Ettől még művészetünk eltérhet a feudális vagy polgári művészettől. Amennyiben egy véleményre tudunk jutni afelől, hogy mit értünk szépen, többé már nem az a feladatunk, hogy mindenáron kikerüljük a szépet. Országunknak, jobban mint valaha, szüksége van a szépségre /.../. Nézzük meg, hogy a Művész Szinház hogyan vitte színpadra Vszevolod Ivanov A blokád című színdarabját. Kivülről minden tökéletesnek látszik, de a tökéletesség látszata mögött micsoda sivárság van! A blokád egyik jelenetében hadseregünk átvonul a színen, kibontja a vörös zászlókat és a nézőtéren feldübörög a taps. Ez jó dolog, nekem azonban, aki a nézőtér mélyéről árgus szemekkel figyeltem a színpadi cselekmény titkos rugóit, ez a lelkesedés, amelyet katonai felvonulással váltottak ki, semmit sem mond. Mert láttam, hogy az előadás egyéb részeire /ahol a Vörös Hadsereg nem volt jelen/a hitetlenség, a szkepticizmus és a csehovi defetizmus nyom-Mejerhold Szinház /szerk./ 116