Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)

1930

A tömegeknek, amelyek hozzákezdtek annak a törekvésűiknek a megva— lósitásánoz, hogy utolérjük és elhagyjuk a legfejlettebb kapita­lista országokat, szükségük van arra a sajátos jóérzésre, amelyet a munka céltudatos megtervezése révén /szocialista racionalizmus/ a jó értelemben vett kikapcsolódás szerez meg nekik. Az alvás nem egyetlen lehetősége a pihenésnek. Az ideggyógyászok az "agy szel­lőztetését" szorgalmazzák és az ideges embereknek mint a legjobb orvosságot ajánlják a nevetést. Ez legalább olyan fontos, mint a jó alvás. Nem csupán azért örülünk a tömegek részvételének az előadások al­kotó munkájában, mert úgy érezzük, hogy ezáltal növekszik a művé­szek száma, hanem azért is, mert úgy látjuk, ezzel a színház résztvesz az uj ember formálásában és edzésében. Hogy a természet erőit véglegesen legyőzhesse, az embernek szüksége van arra a sokoldalúságra, amelyet leginkább a teátrális szórakozásokban, vagy a forradalmi ünnepségek során szerezhet meg. A kulturális forradalom frontján vívott harc folyamán kibontakozik a tömegek kezdeményező képessége /.../. Ma is, mint régen, a szinház sorsa a drámairó és szinész közötti kapcsolattól függ. A színházban a középponti hely mindenkor a színészt illeti meg. Színházi kultúránk legbonyolultabb problémái a következő elsőrendű fontosságú kérdésre vezethetők vissza: ki és hogyan közvetíti a nézőtérre azt a megbízatást, amely nélkül nem tudunk többé hatni a közönségre. Amikor előadásokat tartunk, nem a jövedelmezőség célja vezet bennünket, hanem az, hogy nézőink másnap ujult erővel vessék bele magukat országunk építésének munkájába. Szocialista építésünk menetét gátolják az olyan emberek, akik köny­­nyen áldozatul esnek az akaratgyengeség, a lustaság, az oblomoviz­­mus, a tolsztojánizmus, a banditizmus, az alkoholizmus, a vallási métely és az ellenforradalmi törekvések bűnös hatásának. Bármennyire is szomorú, meg kell mondanunk, hogy az OSzFSzK 36 805 gyülekezetét tart nyilván. Az 1922-23-as évekhez képest az egyházi közösségek száma majdnem megduplázódott. Egyre szaporodnak 113

Next

/
Oldalképek
Tartalom