Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)
1922 - 1924
se a legbiztosabb kritériuma annak, hogy a színész ellenőrizhesse önmagát és megítélhesse saját játékát. Ezért törekszik arra, hogy tárgyakat használjon a színpadon; színpadi munkájának ezek a leghívebb kisérői. A kellékek és a konstruktivista szerkezet valóban segítségére/ van a színésznek. Arkaska és Ulita hintázik egy rönkfára helyezett deszkán /Erdő. Holdvilág-szonáta-jelenet,/ és ezzel a szerelmesek kifejezhetik örömük mulatságos ravaszságait. Abban, a jelenetben, ahol a kiéhezett angolok az Ens Boot-ot hajszolják /Pel Európánál/, a színésznek pontosan hangsúlyoznia kell hol balra, hol pedig jobbra való mozgását; a görgőkön mozgó árbocoknak minden irányban történő gyors helyzetváltozását a szinpadon időről időre fényszórók mozgása is aláhúzza -'mindez a sebes ugrálás és futás benyomását kelti. A mi nézőink követelései arra kényszerítik az uj színészt, hogy mellőzze az apolitikus tirádákat, hogy tribunus legyen. Legfontosabb feladata, hogy feltárja az ábrázolt szinpadi alak társadalmi lényegét. Ennek érdekében két módszert alkalmazhat: nevezzük őket "elő-játéknak" és "váltakozó játék"-nak. Az "elő-játék"-ot Mejerhold a keleti színháztól kölcsönözte. A japán vagy kínai színész egész pantomimot játszik el, mielőtt elérkeznék a világosan kimondott szituációkhoz. Egyetlen szó nélkül, csupán célzatos mozdulatok sorozatával előre vetiti a megtestesítendő szereplőről alkotott elképzelését és ezzel előkészíti a nézőket, hogy bizonyos szemszögből fogadják majd a látandókat. Előfordul, hogy ez az "előkészítő” pantomim valamelyik rövid replika ki— domborítása érdekében egy negyedóra múlva megismétlődik. A keleti színházak művészei tökéletesen ismerték a színház mechanizmusát, és a nézőt felkészítették a kívánt impresszió befogadására.Néha a tolmácsolásban ez az "elő-játék" volt a legérdekesebb. Mejerhold ehhez az igen régi módszerhez a politikai agitáció szolgálatában tért vissza, főként valamelyik szereplő szatirikus ábrázolása esetében.Például a Bubuszban az a szinész, aki Tan Kamperdafot játssza, még jóval mielőtt száját kinyitná, sokáig menetlépésben jár fel s alá a színpadon, de puska helyett sétapálcát tart a vállán. így a néző még mielőtt erről szóban is tudomást szerezne, 102
