Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)
A műfaj
eszközeivel, a szerzőével adekvát uj művészi képmást alkot. A színpadi mü tartalmát és formáját a drámairó határozza meg. A mi feladatunk az,hogy meglássuk, meghalljuk, megérezzük a szerző egyéniségét, darabjának sajátos, megismételhetetlen felépítését és mindezt a szinpad nyelvére fogalmazzuk át. Természetesen a rendezőnek, csakúgy, mint a színdarab szerzőjének, ismernie kell a darabban ábrázolt embereket, életet, eseményeket. De az előadás szemléletes színpadi megoldásának a színdarabból kell fakadnia. Minden ixó minden darabjában sajátos képzeletszerüséget, sajátos játékfeltételeket teremt. Ha ezek nem tetszenek a rendezőnek - nem szabad megrendezni a darabot.De ha a rendezőnek tetszik a darab, azokat az elveket kell felismernie, feltárnia és megfigyelnie, amelyeket a szerző mond ki, nem pedig önálló elveket teremtenie. Az adott darabnak megfelelő játékfeltételek megtalálása a rendező legfőbb feladata. A rendező tehát csak azzal az élettel kerül szembe, amelyet valaki már türközött? Neki magának nem kell az életet ismernie? A dolog lényege az, hogy az élet kifejezésének eszközei minden művésznél alapvetően különbözőek. Mig az iró, a drámairó számára az ihlet forrása az élet, addig a rendező számára az ihlet közvetlen forrása a színdarab. A szerző az életről vallott nézeteit a színdarabon keresztül fejezi ki. A rendező az előadáson keresztül. A rendező, mint minden művész, sajátos szemszögből tekint az életre. De amikor a szerző által tükrözött és átalakított élettel kerül szembe, akkor már magáévá kell tennie a szerző szemszögét. A lehető legteljesebben kell meghatároznia a szerző szemszögét, az iró szinskáláját, szerkesztési módszereit, elvi álláspontját, életábrázoló módszerének egyéni jellemzőit. így,és csakis Így áradhat- 92 -