Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A rendezői elgondolás kialakításának útján

Uit jelent "az élet regénye"? A darab olvasása közben nem arra törekszem, hogy szinpadl formákban lássam magam előtt, hanem éppen ellenkezőleg, az életnek olyan síkjai felé fordulok, amelyek a darab mögött fekszenek, megkísérlem, hogy az "élet regényébe" plántáljam át a színdarabot. Osztrovszkij Vihar .iát például nem színdarab formájában képzelem el, amely felvonásokra, jelenetekre bomlik, hanem az élet folyamának, a letűnt múlt egy szeletének fogom fel. Megkísérlem, hogy a színdarabot a színpad nyelvéről »z Irodalom nyelvére ültessem át, regénnyé változtassam, s elképzelem, hogy nem a Vihar cimü színdarab fekszik előttem, hanem egy hasonló cimü regény, amelyben nincsenek jelenetek, felvonások, párbeszédek és szerzői utasítások. Megkísérlem, hogy a színdarab hőseinek élete valóban élő vagy élt emberek életeként peregjen le előttem. Pontos a számomra, mi történt velük, mielőtt a színpadra léptek, mit tettek a színdarab felvonásai között. Azt is tudnom kell, mire gondoltak. Leginkább pedig nem is az érdekel, hogy mit mondanak és mit tesznek, hanem inkább az, hogy miről nem beszélnek, mit nem tesznek meg, annak ellenére, hogy szívesen megtennék.

Korántsem egyszerű dolog a színpadtól független élet képének megteremtése, s annak a kérdésnek megválaszolása: hogyan volt ez az életben? Ebben a szakaszban mellőzhető a forma, még inkább a színpadi forma fogalma. Ha a rendező tudja azt, hogy mit kell mondania, joga van arra, hogy ne tudja a h o g y a n - t. És ha tudja a mit, akkor ennek segítségével magával kell ragadnia a kollektívát a főszereplők alakítóitól a makett-tervezőig.

ügy kell megírni ezt az "élet-regényt", mintha Osztrovszkij nem sűrítette volna Katyerina történetét éles- 81 -I