Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A rendezői elgondolás kialakításának útján

drámai formába, hanem olyan lassan hömpölygő, nagy regényt irt volna, mint mondjuk Melnyikov-Pescserszkij.

Ehhez azonban nagy mennyiségű "üzemanyagra" van szükség. Igen nehéz például azoknak a fehér foltoknak betöltése, amelyek az első és a második felvonás között vannak.És az "élet regényének" megírásához nem elég Osztrovszkij drámájának, sőt egész munkásságának alapos ismerete, sokat kell tudnunk a korabeli orosz életről, hatalmas képzőművészeti, etnográfiai, irodalmi anyagot kell áttekintenünk, a kor irodalmát, újságait, folyóiratait. Mire kell ez? Nem csupán arra, hogy Ítélőképességünk teljében a próbákon minden olyan kérdésre meg tudjunk felelni, amely a munka során felmerülhet, hanem arra is, hogy képzeletünknek tápot nyújtsunk, mert a fantázia lángraloobantásához ugyanúgy tüzelőanyagra van szükség, mint a tűz felszitásához. S e tüzelőanyag nem más, mint a tények reális és konkrét halmaza.

Ha képzeletünk utnakindltásához elegendő tényanyagot gyűjtöttünk, s világossá vált az a környezet is, amelybe e képzelet behatol, akkor kezdhetünk el gondolkozni azon a színpadi formán, amely megfelel a mü felépítésének. E pillanattól fogva már fontolóra vehetjük a színdarab sajátosságait, azt a szemszöget, amelyet a szerző müvében az élet eseményeivel szemben elfoglalt, eltöprenghetünk a szerzői elképzeléssel adekvát színpadi megoldáson. Szabadon engedjük fantáziánkat, amely a fölösleges óvatosságtól és paroxizmustól mentesen könnyedén és szabadon szárnyalhat.

A színdarab szinpadravitele első szakaszát tehát olyan harcnak tekintem, amelyet a megszokottság, a bana^*Pavel Melnvíkov /1818-1883/ orosz iró. A raszkolnyikok életéről szóló elbeszéléseit Andrej Pescserszkij név alatt irta. Magyarul megjelent Az erdők világa c. könyve.- 82 -