Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A rendezői elgondolás kialakításának útján

kell ágyazni, abba az eleven áradásba, amely anyagot szolgáltat az előadás alakjainak megformálásához. Hogy a művész hozzákezdhessen a márványtömb fölösleges anyagának eltávolításához, először is arra van szükség,hogy meg legyen e márványtömb,hogy elszállítsák a műterembe s csak azután kezdhet el gondolkodni arról, hogy mi fölösleges rajta.

A mindennapi élet ad lökést a fantáziának. És itt nem a műben kifejezést nyerő egyes tények a fontosak, hanem maga az élet folyama. E szakaszban a rendezőnek ahhoz a perchez kell visszanyúlnia, amikor a szerző hozzálátott müve megalkotásához, amikor még csak a sokszinü életanyagból válogatta müvéhez a legszükségesebbnek,legfontosabbnak vélt elemeket. A rendezőnek azonosulnia kell a szerző életérzésével. Szemtanújává kell válnia a darabban végbemenő eseményeknek, azaz a dramaturgiai formáik mellőzésével, mintegy az adott témáról irt regényt kell elolvasnia. Jó, epikus, fordulatos regényre gondolok,ahol a nyolcvan oldalas színdarab nyolcszázoldalas kötetté, részletekbe menő regénnyé bővül,amely körülbelül úgy Írja le a természetet,az utcákat,mint ahogy Balzac festette le hősei lakásait. Emlékezzenek vissza, hogyan rajzolja meg Balzac A labdázó macska házában az utca képét, bár ez a tizenhatoldalas, részletes leírás látszólag nem áll közvetlen kapcsolatban a cselekménnyel.

Ha a rendező nem ismeri ilyen alaposan azt az utcát, amelyben mondjuk Prozorovék háza áll, nem kezdheti el a munkát, bár ennek a részletnek nincs közvetlen köze ahhoz, ami majd a színpadon lejátszódik. Munkám során megteremtettem a magam számára egy szakkifejezést: "az élet regényét". Ezt használom fel orvosszerként a mesterségbeli rutin hipnózisa ellen, amely ismert színpadi megoldások felé vonzza gondolataimat.- 80 -