Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A rendezői elgondolás kialakításának útján

kozatos kialakulásának lehetősége - a rendező már a színpadon "látja1* az előadást, s ezzel megfosztja önmagát a váratlan megoldásoktól. Mert a váratlan megoldás lehetősége a színdarab mögött vibráló életanyagban rejlik.

A Három nővér rendezésénél például a rendezőnek ki kell bontania önmaga előtt Prozorovék házának életkörülményeit, látnia kell lakóit, magát a házat, az utcát, amelyben a ház áll stb.

Azt viszont egyelőre félre lehet tenni, hogy milyen formában adja ezt Csehov műfaji szempontból,hogyan vezeti az eseményeket a kulminációs pillanat felé.

Sztanyiszlavszkij azt mondotta, hogy a színdarab azoknak a szavaknak magnetofonszalagja, amelyeket az emberek az életben elmondtak, nem tudva arról, hogy szavaikat rögzítik. És a rendező feladata az,hogy,az elmondottaknak értelmét és jelentőségét annak a kornak, környezetnek, feltételeknek szemszögéből bontsa ki, amelyekben ezek az emberek éltek, s megértse, miért épp e szavakat mondták ki s nem másokat.

Ha mindezt annak az életbeli folyamatnak szemszögéből gondoljuk át, amely valóban végbement, akkor hirtelen kiderül, hogy a rendező számos olyan dolgot fedez fel önmaga számára, amely annak előtte rejtve maradt előtte. A rendező elemzi a körülményeknek szélesebb, szükebb és legszűkebb körét annak az életnek szemszögéből, amely az adott szóbeli formában fejeződött ki. Aki ezen az utón jár, sokkal átfogóbb, váratlanabb megoldásokhoz juthat, mint az, aki a kezdet kezdetén már szinpadi megvalósításuk formájában látja a darab eseményeit.

Ez az az alap, amely tápot nyújt a mü hősei életének, környezetének kitapintásához.

Úgy gondolom, hogy e szakaszban minden miinek naturálisnak kell lennie. Bármilyen képzeletszerü darabot rendezünk is,bármilyen szinpadi megformálásban kerül is majd színre, a munka e szakaszában mindent a hétköznapi életbe- 79 -T