Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)
A rendezői elgondolás kialakításának útján
gény logikájával, hiszen a rendezői művészet célja és értelme éppen a szerzői logikával való összhang megteremtésében rejlik. A regény olvasása közben felkeltette figyelmemet, hogy sok esemény beszélgetés, séta közben történik... Miskin és Gánya Ivolgin Pétervár útjait járják és közben komoly beszélgetés zajlik le közöttük... A szülői ház sötét folyosóin és lépcsőin járkál Hogozsin Hasztaszja Filippovnával. Miskin a vonatból kiszállása után, egyetlen nap leforgása alatt látogatja meg Jepanosint, Ivolgint, majd Nasztaszja Filippovnát. De hogyan fejezhető ki a szinpad nyelvén, hogy egy ember az utcán járkál vagy hosszú folyosókon át megy egyik szobából a másikba? Az első ösztönös gondolat: forgószinpadot alkalmazni és igy teremteni meg a cselekmény külső dinamikáját.S ebben, az elsőnek felötlő gondolatban már benne rejlik az első veszély, ügy érzem, hogy a külső dinamika ellentmondásba kerülne Dosztojevszkij hőseinek feszült belső életével, a megoldás túl nehézkes lenne a kamarajellegű, pszichológiai sikon mozgó regényhez képest. Ha engedtem volna az első benyomásnak, eleve útját álltam volna annak, hogy körvonalazódjék előttem előadásunk legjobb megoldása. Arra a kapcsolatra gondolok, amelyet a mozdulatlan színpadon szakadatlanul mozgásban levő szereplőkre épült képek között hoztam létre: három mozgó függöny és ajtó jelezte mindig a cselekmény helyét,s ezek egyszersmind megteremtették a hosszú folyosók és lépcsőházak benyomását is. Ez a módszer, amely egyébként fokozatosan formálódott ki, vált az előadás megoldásának kulcsává,mintegy Miskint kisérve lépünk át a képekből a közjátékokba, s a közjátékból a következő jelenetbe. Megteremtődött a cselekmény folytonossága, amely nézetem szerint alapvető része a regény szerkezetének. Ez a módszer nem hivatott önálló hatáskeltésre, sőt éppen- 77 -i
