Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)
A rendezés - szakma
Hem mindenki érti és érzi át teljesen e felelősséget. Hémelyikünk úgy van ezzel, mint egy tömegjelenet résztvevője, aki a többi negyven szereplő közé vegyülve nincs tisztában a maga szerepének jelentőségével és úgy gondolja, hogy elég, ha partnerei kitesznek magukért.Néha mi magunk is akaratlanul áthárítjuk a felelősséget szomszédunk, kollégánk, munkatársunk vállára, s nem érezzük át teljesen azt, amit nekünk magunknak kell az előadásba vinnünk. A színházművészet nem szállítmányozható, áttol, hogy Moszkvában zseniálisan játszanak el a színészek egy darabot, még nem biztos, hogy a szmolenszki nézők is jó darabot látnak majd. A tökéletesített profilú vágókéseket a legkülönbözőbb gyárak használhatják, egy uj gyógyszer egyaránt visszaadhatja a Tylkszi öböl mellett élő, és a klrovográdi beteg egészségét... Plucsek vagy Efrosz, Jefremov vagy Ravenszkih művészi eredményei az ország kisebb-nagyobb színházait csak meghatározott, sajátságos körülmények között gazdagíthatják. Azt mondják, hogy a kőolaj nem lobban könnyen lángra, s csak bizonyos hőmérséklet mellett gyúlékony. Nem tudom, hogyan áll a dolog a kőolajjal, de azt biztosan állíthatom, hogy nincs olyan szikra, amely a hideg, előkészítetlen, belső lelkesedéstől nem fütött előadásokat lángra lobbantaná. Minden színháznak, minden rendezőnek a maga helyén, a maga színházában kell megoldania azt a feladatot, hogy a népnek a kommunizmus magasztos, humanista eszméit közvetítse, kortársainak szivéhez férkőzzön, lelkének érzékeny húrjait megérintse. Véleményem szerint színházi gazdasági rendszerünk nagymértékben ludas abban, hogy a rendező alkotó egyéniségből adminisztrációs-szervező személlyé lett. Az előadás szinrevitelének hevében,a termelési-szervezési problémák nyomása alatt szem elől tévesztjük azt, ami müvész- 7 -i
