Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A rendezői elgondolás kialakításának útján

A veszély itt nemcsak a stilizálásban rejlik, hanem mélyebb ennél. Ezen az utón születnek meg a szárnyasze­­gett, művészileg kiforratlan előadások, amelyek bár ki­fogástalannak tűnnek, mégis unalmasak és nem hoznak örö­met. Már az elgondolás megszületésekor a legmagasabb ren­dű igénnyel kell fellépnünk önmagunkkal szemben, hiszen ekkor tárulnak fel azok az utak, amelyeken elindulhatunk. Vagy igazi művészi alkotást hozunk létre,vagy pedig egy­szerűen megszervezünk egy előadást, amely lelkiismeretes munka ugyan, de nem művészi alkotás. Ezért kell elszakadnunk a megszokott, idő előtt ki­alakuló koncepciótól, amely a legkisebb ellenállás vona­lán, a felszínen kínálja magát. A munka első szakaszában a legfontosabb dolog, hogy legyen erőnk lemondani arról az első látomásról, amely automatikusan, akaratunk elle­nére is létrejön bennünk a színdarab megismerésének idő­szakában. Ez az elképzelés egyébként a szinpadi technika sikján fekszik: a színdarab olvasása közben már a kész szinpadi megoldásokat látjuk. Rendezői látomásnak rendszerint az előadással kap­csolatban felmerülő, vizuális, auditiv, ritmikai és más képzeteket nevezzük. Van, aki egy lépcsőt lát, amely a kulisszák mögül előre vonul; van,aki egy beállítást; van, aki forgószinpadon látja maga előtt a leendő előadást stb. A rendezők néha erőszakot követnek el képzelőerejü­kön és hallucinációra késztetik önmagukat. A rendező em­lékezete akaratától függetlenül a múltban már látott ké­peket vetiti elé, s szándéka ellenére a sablon felé tere­li. Ettől a módszertől, ettől a látomástól óvom társaimat és kollégáimat. Előfordulhat természetesen az is, hogy a rendező a darab elolvasása után azonnal kitűnő és érdekes megol­dást talál. Előfordulhat, hogy a szinész már az első pró­bán benne van szerepében.Itt szerencsés esettel vagy nagy- 73 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom