Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A rendezői elgondolás kialakításának útján

tehetséggel állunk szemben, amit csak irigyelni lehet. A lángelméknek nem kell tanulniuk. A lángelméktől mi tanulunk. Sztanyiazlavszkij nem az ő számukra alkotta meg rendszerét. De a véletlenre nem szabad számítani. Lehet, hogy ma hirtelen megvilágosodott bennünk valami. De hol van a biztositék arra, hogy a jövőben ez már mindig igy lesz?

Az ihlet nem látogatja meg a lustákat. Sokat és kitartóan kell dolgozni, üzemanyagot kell szállítani a képzelőerőnek és akkor eljön az ihlet is. De nem szabad elcsüggedni, ha az isteni szikra nem gyűl ki rögtön a rendező fejében, ha nem rajzolódik ki azonnal szeme előtt az előadás képe. Nem szabad megharagudni fantáziánkra, nem szabad lábbal tiporni, erőszakot követni el rajta. Dolgozni kell. Az ihlet feltétlenül eljön, ha a rendező és színészei tehetségesek.

Ha az első látomásnak engedünk, elzárjuk a fantázia szabad szárnyalásának útját. Gyakran torlaszoljuk el önmagunk előtt az utat a kétségeskedéssel: meg lehet-e ezt technikailag valósítani? E&yszer s mindenkorra el kell határoznunk önmagunkban: a színházban mindent meg lehet valósítani. Különben könnyen előfordulhat, hogy egyenlőség! jel kerül a színház technikai felszereltsége és a rendező képzelőereje köré. Pedig ebben a szakaszban egyáltalán nem fontos az, milyen színházban dolgozunk,kis vagy nagy szinpadon-e, milyen technikai lehetőségei vannak a színház szcenikai részlegének, és milyen a szinpad felszereltsége.

Ha hiszünk benne, hogy semmi nem korlátoz minket és nem csupán egy ideális szinpad áll rendelkezésünkre, hanem filmtechnikai lehetőségek is, s könnyen gazdálkodhatunk a rendezési eszközök arzenáljával, akkor képzelőerónk elindulhat helyes tton.

Nem szabad azt mondani önmagunknak, hogy a szinház szegényebb a filmnél, hinnünk kell abban, hogy a szinház- 74 -