Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)
A rendezői elgondolás kialakításának útján
A RENDEZŐI ELGONDOLÁS KIALAKULÁSÁNAK UTJÁN Mi akadályozza és mi segiti az előadás képének kialakulását a rendező tudatában? Hogyan alakul ki a rendezői elgondolás e nehéz és még kevéssé tanulmányozott szakaszban - az elgondolás felmerülésének pillanatától a megvalósitásig? Nem magára a próbafolyamatra gondolok most, hanem a rendezői elgondolás érlelődésének, kibomlásának és végleges megformálódásának pszichológiai szakaszára . Úgy vélem, hogy az előadás elképzelésének már ebben a legkorábbi szakaszában is mi magunk növeljük meg azoknak az akadályoknak számát, amelyek e bonyolult és igen felelősségteljes fázisban, s abban az időszakban lépnek fel, amely igen jelentős a végső művészi eredmény szempontjából. Sajnos sok rendező alábecsüli e szakasz jelentőségét és csak rendkívül kevesen kisérlik meg azt, hogy valóban kiismerjék a saját alkotó műhelyüket. A rendezésben, csakúgy mint az irodalomban és a színészi művészetben, kialakultak bizonyos sablonok. És e sablonok gyökerei az előadás megteremtésének forrásaiig nyúlnak vissza, amikor is a darab elolvasása után működésbe lép a képzelet, amikor a fantáziának mintegy belülről kell feltárnia a szerzői elgondolást,a mü eszmei mondanivalóját. Pedig éppen ebben a szakaszban leselkednek a rendező képzeletére olyan veszélyes ellenségek, amelyek csirájában megölik az előadás kiformálódásának normális és szabad folyamatát.- 58 -
