Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

Gondolatok a klasszikusokról

példaképeivel. De a kispolgárok mindig és mindenütt sokban hasonlítanak egymásra. Gorkij fiatal viharmadarainak romantikus felhívása rokona a mi komszomolistáinknak,akik leigázzák a tundrát és a folyókat,a sztyeppét és a világűrt. Ha a klasszikus darab nem kelt bennünk semmiféle képzettársítást, akkor az előadás múzeumi kiállítási tárggyá, szemléltetőeszközzé,történelmi tankönyv illusztrációjává lesz.

Gorkij színdarabjainak, és általában a klasszikus müveknek hagyományai - miután a szerepek magas fokú szakmai tudást is igényelnek - meglettebb korú színészeket követelnek meg. Ezért általában figyelmen kivül hagyják a szereplők korbeli kapcsolatait. Pedig a kor fontos öszszetevője a jellemnek, s az emberek közötti kapcsolat egyik legfontosabb meghatározója. Ha könnyű sziwel megszegjük Gorkij hősei korának a szerző megadta évszámait, sok minden rébusszá, rejtvénnyé, a véletlen furcsa játékává lesz. Gorkij Nagyezsda Monahovája huszonnyolc éves. Szép és fiatal. Ezért szeretett belé Monahov, a férje, a doktor, és Ciganov, sőt még Cserkun is szépsége hatása alá kerül. Egy fiatal nő természetének érthető és vonzó tulajdonsága, ha szenvedélyesen keresi az igazi hőst, az igazi férfit. Teljesen máshogy értelmezzük Nagyezsda kitöréseit, ha a színpadon korosabb, idősödő nő áll előttünk. A fiatalságnak megbocsátható vétke a túlzott lelkesültség, naivitás, sőt ostobaság. Érett korban ez már nem bocsánatos hiba. A meglett ember naivitása szenilitásnak hat, a szerelem szenvedélyes sóvárgása pedig patologikus vonás. Ha Anna nem huszonhárom esztendős, ha ne adj'isten idősebbnek látszik Nagyezadánál, a kapcsolatok bonyolultsága és mélysége házasságtöréssé szimplifikálódik, amikor is a férjnek egy, a feleségénél fiatalabb nő tetszik meg. A szereplők korának be nem tartása ellentmondásossá teszi, eltorzítja Gorkij színdarabjainak értelmét. A Nagy- 66