Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

Gondolatok a klasszikusokról

is érdekel minket. Ez pedig a baxbéixság, amely valamenynyiünkben rejtőzik} ez a barbárság kandikál ki az önző szülői szeretet, a mások sorsával szembeni közömbösség mögül. Barbárság rejtőzhet a régimódi zakó és a divatos nadrág mögött. Konszolidált barbárság és agressziv barbárság.

Nehéz dolog emberré válni. Nehéz megőrizni emberségünket. Szórakozási vágyunk, nyugalomféltésünk, sértődöttségünk és önimádatunk hideggé és kíméletlenné tesz bennünket. Ezer igazolást is találunk helytelen cselekedeteinkre. Pedig önzésünk katasztrófába sodorhat másokat. A könnyű flört, a kisszerű sértődöttség, önzés és közöny nem számit szeműnkben komoly bűnnek,mégis eltorzítja lelkünket és rombadöntheti egy másik ember életét. A Barbárokban is igy, anélkül, hogy bárki is tudatában lenne, bűntettet követnek el az emberség ellen. A bűntett áldozata: Nagyezsda Monahova.

így értelmeztük Gorkij Barbárok cimü darabját. Ebben láttuk a mü korszerűségét, ez a gondolat fogta meg a kollektívát. Azt akartuk, hogy előadásunk nézői ne csupán a letűnt világot Ítéljék el és nevessék ki. Ezt kevésnek éreztük.

A barbárok alól kihúztuk a társadalmi talajt. De a barbarizmus maradványai még nem tűntek el. Ma is találkozhatunk közömbösséggel és álszenteskedéssel. Nem vesztek ki még a maradiság hívei sem - s milyen gyakran nincs elég energiánk, hogy legyőzzük őket. Pedig ez lehúzza,lealacsonyítja az embert. A kicsinyes hiúság sok keserűség okozója lehet.A környezetével való elégedetlenség betöltheti az ember életét, ha harcba száll vele, de kiszikkaszthatja, ha belenyugszik.

A Barbároknak a mai élethez fűződő asszociációi nem lehetnek közvetlenek és nyíltan szembetünőek. Napjainkban már nem találkozhatunk a gorkijí figurák prototípusaival,- 65 -