Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A rendezés - szakma

Bármennyi vita folyt is a rendező szerepéről, arról, hogy a rendező-e a priohegedüs vagy a szinész, az élet kétségbevonhatatlanul bebizonyította azt,hogy bár a színház a dráma irodalmon alapul s fő figurája a asinész, aki önmagáin, eleven emberi lényén át juttatja el a nézőhöz a szinpadi mű alapvető mondanivalóját, mégis mind a mai szinház, mind pedig a jövő szinháza nagymértékben függ a rendezőtől.Hiszen a rendező forrasztja egybe mindazokat az elemeket, amelyek nélkül nincsen szinház.

Némelyek talán úgy vélik, hogy felnagyítom,túlzóm a rendező szerepét. Azt gondolom, hogy ez nem igy van. Az élet már bebizonyította,milyen terméketlenek az effajta viták és hogy a rendező szerepe egyáltalán nem csökkenti a szinész jelentőségét, mert minden rendezési probléma haszontalan és érdektelen,ha nem az élő színészen át jelentkezik. Ezért az a megállapítás, hogy a rendezés ma a legfőbb probléma, egyáltalán nem jelenti a rendező elsőbbségét a színésszel szemben; ez a probléma már rég elavult, bár elvétve még megjelennek olyan cikkek, amelyek felhánytorgatják, hogy a rendezőnek túl nagy szerepet tula jdonitunk.Én azt hiszem,hogy a jó rendező és a jó színész között nincsen konfliktus. Konfliktus a tehetségtelen, hanyag rendező és az életerős alkotó kollektíva között lép fel. Másrészt viszont ugyancsak konfliktus lép fel a rendező-művész és a lusta, merev, sablonokba fűlt kollektíva között.

Ez azonban nem elvi konfliktus a két színházi szakma között, amely nem lehet meg egymás nélkül.

A baj akkor kezdődik, ha szembeállítják egymással a színházművészet három oszlopát - a drámairodalmat, a rendezőt és a színészt. Az igazi színházban harmonikusan fonódnak egybe a színházművészetnek e pillérei. És a rendező vezető, szervező, irányitó szerepet tölt be e folyamatban. Ezért kell feltétlenül beszélnünk felelősségről.- 6 -