Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

Gondolatok a klasszikusokról

ban nem pennyben fejezik ki a vételárat, hősei mégis pennyvel fizetnek és ebben mély realizmus nyilvánul meg. Ha amerikai szindarabot forditunk, amelynek egyik szereplője igy szól: "Nincs egy vasam sem" - ez pontos fordítás. Ha azt mondaná: "Nincs egy dollárom sem" - ez földhözragadt forditás lenne. A "nincs egy vasam sem" kifejezés igen pontosan fejez ki egy meghatározott gondolatot. Mindent abból a szempontból kell nézni, hogyan érti és hogyan fogadja el a nézőtér.

A jó hagyományokon kivül vannak helytelenek is. Mindenki tudja, mit jelent a spanyol színdarabok előadásának "köpenyes-kardos" tradíciója.A Szovjet Hadsereg Színházában előadták a Táncmestert. ezt hamarosan az utánzatok tucatjai követték, s kijegecesedett a "spanyol előadások" játéksablonja.

Sok ilyesfajta előadást láttam, amelyben a hagyomány önmaga ellentétébe csapott át. Lope de Tega ma is előadható, de már más értelmezésben.

A hagyomány nagyszerű dolog, ha a történelem folyamán felgyülemlett bölcsességet értjük rajta. De ártalmas tréfa, ha a különböző fogások, szabályok, megoldások gyűjteményeként kezeljük.A hagyomány könnyen megy át sablonba,a múlt tiszteletepedig a jelen lebecsülésébe. A hagyomány igen gyakran sajátos rács, amely a klasszikus mü és a néző közé emelkedik. A rendezők pedig vagy e rács előtt szaladgálnak, vagy mögötte, de nem szánják rá magukat arra, hogy eltávolítsák. ”A rendező szentül őrzi a hagyományt" - ezt mondják olyankor, amikor a szinház e védőrácson keresztül, mintegy istenségként tekint fel a klasszikus műre, s meg sem meri érinteni. "A rendező a hagyományok rabja” - ezt mondják olyankor, amikor a színház a klasszikus mü templomának rácsa mögül tekint ki a nézőre.

...Néhány évvel ezelőtt á Leningrádi Nagy Drámai Színházban előadtuk Dosztojevszkij félkegyelmű cimü regé- 63 -