Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

Gondolatok a klasszikusokról

nyének színpadi változatát. Kellemesen lepett meg bennünket az érdeklődés,amellyel a nézők előadásunkat fogadták. És azonnal felmerült bennünk a kérdés: "Ennyire érdekli a nézőt a pénz hatalma a múlt század hatvanas éveiben?"

Dosztojevszkij Miskin alakján át a lélek legrejtettebb titkaihoz szól. Azok az emberek, akik érintkezésbe kerülnek a kristálytiszta lelkű, határtalan jóságu Miskin herceggel, maguk is tisztábbá és jobbá lesznek. Miskin jósága győzedelmeskedik környezete érzelmi hullámzásain, és kortársainkban is megerősíti a magas rendű igazságot: az ember az embernek barátja, társa és testvére.

Hasznos és tanulságos dolog tudni, hogy a tizenkilencedik századi Oroszországban a jó és becsületes ember félkegyelműnek számított. És a darabban ez,természetesen, benne rejlik. De mi mégsem azért hoztuk szinre a Félkegyelműt. és nem azért ily kedves számunkra Lev Nyikolajevics Miskin jóságos és suta alakja.

Századunkban, amikor az eszményi, kommunista társadalmat épitjük, sok tövis fúródik még belénk. Gyakran kerülünk szembe durvasággal, az egyénnek és az emberi méltóságnak sárbatiprásával. A hétéves terv számai mögött figyelnünk kell az emberekre, akik e társadalmat felépitik, és az ő tökéletesedésükhöz nagy segítséget nyújtanak olyan irók, mint Dosztojevszkij vagy Csehov.

Néhány évvel ezelőtt színházunk bemutatta Gorkij Barbárok cimü drámáját.

Mire tanithatja ez a mü a mai nézőt? Egyenes értelemben - semmire. Közvetlen képzettársitásokat a színdarab nem vált és nem válthat ki a mával.

Már elfelejtettük az adófelügyelőket, a polgármestereket és a rendőrfőnököket. A Gorkij leirta provinciális Oroszországnak már nyoma sincsen. Ezen az isten és ember által elfeledett helyen élő emberek érthetetlenek, idegenek a számunkra. De van a Barbárokban olyasmi, ami ma

64 -