Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)
Gondolatok a klasszikusokról
tak. Az előadás nem a tiszta és széplelkü nő drámáját, nem a Katyerinát körülvevő élet szörnyűségeit tárta fel, hanem a hűségről szóló műnek értelmezte a darabot. A matrózok közül sokan a távoli partokon hagyták feleségüket, a szeretett lányt, s természetesen nyugtalanította őket, nem lesz-e hűtlenné szerelmesük, nem felejti-e el őket. Kabahina a családi élet őrangyalának tűnt fel előttük.Egy ilyen szigorú anyós mellett nem léphet félre a feleség! Nem a színházak büne-e, hogy Karenyin, a "zord gépezet" nem egyszer vonzóbb figura, mint Anna? Ott, ahol a színház nem emelkedik fel az emberi szabadság magasztos eszméjéig, szükségszerűen a szükebb körű morálig süllyed: "helytelen dolog a család szétbomlasztása". Csábitó a darab morális eszméjének megváltoztatása, hiszen e szükebb körű morál konkrét és időszerű. De az alapeszme megváltoztatása rendkívül veszélyes. Tévútra viszi, eltorzítja nézőink lelkét, megerősíti bennük a kispolgári és korlátolt vonásokat. A Leningrádi Lenini Komszomol Szinház előadta Osanyin és Szpenszkaja A te magánügyed cimü darabját. A darab arról szól, hogy egy nős, gyermekes pártfunkcionárius egy idegen nőbe szeret bele. És bár szerelme igen derék asszony, a szerzők akaratából nem hagyhatja el azt a nőt, akit már nem szeret. így hát megmarad megunt felesége és makulátlan párttagsági könyve. És engem, a szinház vezetőjét nem nyugtalanított a gondolat, hogy az egészséges családért harcolva a család szétbomlását propagáljuk,a morális tisztaságért küzdve a hazugságot teszszük meg a családi élet normájárnak. Sőt mi több, a szerzővel együtt pártmorálnak, kommunista morálnak tüntettük fel ezt az erkölcsöt. De a dologban a legsutább az volt, hogy A te magánügyed előtt röviddel a szinház Csemisevszkij Mi a teendő? cimü színmüvét játszotta, amely ennek épp ellenkezőjét hirdeti. E két színdarab nem fért- 56 -
