Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)
A színház és a film
A Megbilincseltek forgatókönyvében a szökevényeket üldöző rendőrök természetszerűleg ugyanazokra a helyekre érnek el, ahol nemrég Gallen és Jackson haladt át. Ezek a helyek természetesen különböznek egymástól.A színdarabban a rendőrkapitány és a seriff minden jelenete ugyanannak a jelzett színtérnek előterén zajlik le - ez a hely se nem mocsár, se nem ut, se nem préri. Mégpedig nem azért, mintha a színház nem tudott volna nyolc-kllenc különböző függönyt beiktatni, áz üldözők mindig jobbról jönnek be és balra mennek kl s ez minden díszlet nélkül, pusztán a színházi képzeletszerüség specifikus eszközeként, az üldözés érzetét kelti. A Megbilincseltek filnmüvészeti alkotás. A forgatókönyvben a külső cselekménysorozat alapja a szökött rabok több napos üldözése. Szüntelenül változik a színtér, a veszélyes akadályok sokaságának leküzdése, az emberfeletti kitartással menekülő szökevények és az ugyanilyen hajthatatlanságot tanúsító üldözök útja csak a filmen mutatható be. A színház elé korlátokat állít a színpad mérete,a diszletváltozások technikai lehetőségei stb. Nem tudjuk például bemutatni, hogyan gázolnak át a hősök a folyón, nem tudjuk bemutatni, hogyan ugrik fel egyikük a mozgó vonatra stb. A színháznak meg kell hátrálnia a film előtt, ha hosszan tartó és gyors mozgás bemutatására kerül sor. De Douglas és Schmidt forgatókönyvének magva sokkal érdekesebb a menekülésnél, a hajszánál, az üldözésnél: a társadalmi egyenlőtlenség és a fajgyűlölet láncával összebilincselt fehér és fekete ember erkölcsi párviadala az embervadás zokkal. És még ennél Is fontosabb a barátsággá váló gyűlölködés története, Jackson és Gallen erkölcsi feleszmélésónek históriája. Az a lehetőség, hogy ezt az emberi konfliktust, ezt a drámát, ezt a folyamatot a színház eszközeivel mutat- H2.
