Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)
A rendező és a kor
összetévesztjük a korszerűség és az aktualitás fogalmát. A kettő pedig nem ugyanaz.Mig az események "sarkára lépő" folyóiratoknak, újságoknak, a rádiónak és a televíziónak időszerűeknek kell lenniük, operativ módon kell a tényeket kifejezniük, ugyanakkor mindezeket a feladatokat nem lehet számonkérni a művészettől. A színháznak a nép életében végbemenő, mély folyamatokat kell feltárnia, a fejlődés irányát kell megragadnia. Ez egyúttal a korszerűséget is jelenti. De életünk irama oly hatalmas, hogy nem tudunk lépést tartani az eseményekkel; a jelenségek felszínét ragadjuk meg, de nem tárjuk fel lényegüket. A művészet feladata nem abban rejlik, hogy ezeket az eseményeket közvetlenül vigye át a műalkotásokba. Az ilyen szindarab nem lenne egyéb, mint az adott tényre támaszkodó publicisztikai sablon. Az Űrrepülés ábrázolására nem elég, ha betű szerinti hűséggel bemutatunk egy űrhajót, amelyekben egy ember gombokat nyomogat le. Ez Így nem több, mint egy színházi kellék. A mű korszerűsége nem magában a tényben rejlik, hanem azoknak a megváltozott folyamatoknak és jellemeknek feltárásában, azoknak az eszméknek kibontásában, amelyek éppen most, a huszadik század hatvanas éveiben keletkeztek. Mennyire unatkozik az az ember, aki műélvezetre tért be a színházba, s ott szó szerint azt hallja, amit a reggeli újságban olvasott s a rádió reggeli hireiben hallott. A marxista-leninista esztétika és annak megalapozói mindig harcoltak a művészet ilyen leegyszerűsített, vulgáris értelmezése ellen. Aki a művészi képmást az események illusztrálásával helyettesíti, az magát a művészi képmást tagadja.- 18 -
