Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)
A rendező és a kor
Ma is sok nálunk az olyan film és előadás, amely kifogástalanul regisztrálja a tényeket, amely véletlen esetet, helyi jelentőségű hőst, körzeti méretű intézkedést tükröz. Az ilyen mű alkotójának nincs joga ahhoz, hogy munkáját művészetnek nevezze, még ha sikerül is egy eseményt vagy embert oly módon bemutatnia, hogy az események szemtanúi és a hős rokonai elámulnak azon, mennyire szakasztott olyan minden, mint az életben, s az efajta mű a nézőket sem elégiti ki jobban, mint egy lelkiismeretes tájékoztató. A tehetséges embernek lelkiismeretesnek kell lennie - de a lelkiismeret még nem tehetség. A tények számbavétele és a művészi alkotómunka távolesik egymástól. Ennek ellenére még sok művész úgy vélekedik, hogy a szocialista realizmus legfőbb és egyedüli ismertetőjele az élet lelkiismeretes ábrázolása. Számukra a korszerűség egyetlen kritériuma az élethez való hasonlóság. Sokan nagy ügyességre tettek szert az élet valóságizü ábrázolásában. Ez nem valami nehéz dolog. Némelyek ebben látják a művészet feladatát. Milyen szánalmas szerep is ez! Az élet naturalisztikus, fényképszerű ábrázolása, a valóság szánalmas másolása nem igényel sem tehetséget, sem lelkesültséget. Aki ezen az utón halad, az vagy iparos vagy gyáva. Hiszen csak a gyávák óvakodnak attól, hogy kimondják a saját véleményüket. "No de kérem! Hogy áll a dolog a szinházmüvészet nevelő funkciójával? Ezt talán tagadja?" - vethetik ellenem. Nem, nem tagadom. A művészet tanítói szerepe nagy. Minden műalkotás hoz valami újat a nézőnek. Minden műalkotás, először döbbenti rá valamire. De a tanitás a művészetnek csupán kötelező, igen fontos - de nem egyetlen célja. A művész célja áz ember lelkivilágának, jellemének kifejezése. A művészet célja: különböző emberek, társadalmak, századok összportréjának megalkotása.- 17 -
