Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)
A rendező és a kor
Azt mondjuk: a művészet elmarad az élettől, azoktól a csúcsoktól, amelyekre a tudomány, az ipar, a technika már meghódított; elmarad az életben végbemenő nagy folyamatoktól. Ez Igaz. De a dolgot mégis túl egyenes vonaluan értjük, valahogy ilyenformán: felépült a világ legnagyobb vizierőmüve, de e témát nem örökiti meg színdarab; a tudományos életben olyan hatalmas találmány született,amely megrázkódtatta a világot - a szinpad azonban nem örökitette meg e felfedezést. A korszerűség ilyen értelmezése leegyszerűsített, primitiv dolog. Az, ami "az életnek nem szabad elmaradnia a rohanó időtől" szavak mögött rejlik, bonyolultabb ennél. Ezenfelül gyakorlatilag ez a jelszó nem is megvalósítható.Képzeljük el a következő ideális esetet: felépült a villanyerőmü, a drámairó azonnal színdarabot irt róla és a színház rögtön színre is hozta a darabot. Ez az alkotói folyamat annyi időt vesz igénybe, hogy közben már egy újabb, az előzőnél hatalmasabb vizierőmü épül fel az országban, és a színház megint csak elmarad az élet mögött. Különös dolog, hogy amikor a művész úgy viszi a színpadra vagy a vászonra a valódi élet egy cikkelyét, hogy nem szűri át temperamentumán és képzelőerején, alkotása erőtlen lesz, nem hatol be a lélek mélyére és a néző emlékezetében az marad meg, hogy élettelen, unalmas müvet látott, amely nem hatott érzelmeire és gondolataira. A korszerűségre való törekvés nem egyszer csábított minket arra, hogy gépiesen átvigyük az élet tényeit a filmszalagra vagy a szinpad deszkáira. Minél hamarabb, elsőnek akartunk mesélni az életnek egy jelentős, érdekes fényéről, s nem volt rá időnk vagy igényünk,hogy teljesen felismerjük, meghatározzuk hozza való viszonyunkat - csupán jóindulatúan és részletesen lemásoltuk, azt tételezve fel, hogy az életet tükrözzük vissza.- 16