Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)
A rendező munkája a színésszel
tes, embertelen hangon: "Éljen a forradalom!" Ebben az artikulálatlan kiáltásban tör ki vad halálfélelme,amely egész idő alatt benne bujkált. A részlet igy retrospektiven világit rá a jelenetre és fedi fel az érzelmeket, amelyek a szinészben az egész jelenet során forrtak. A színészi játék e korszerű sajátosságaival kapcsolatban természetszerűleg merül fel az átlényegülésnek, e nagy gyakorlati jelentőségű, alapvető problémának kérdése. Az átlényegülést még sok szakember is szűk látókörűen értelmezi, s azzal azonositja, hogy a szinész külsőleg felismerhetetlenné válik. Eljön valaki az előadásra, majd igy szól: "Tudja, egész este nem ismertem fel magát." A szinész boldog: nem ismerték fel! Pedig az álarcosbálon egyszerűbb az ilyesmit elérni. Bizonyos mennyiségű festék, megváltoztatott járás, különböző fintorok, dadogás - nem az effajta "átlényegülésről" van szó. Az átlényegülés a szinész jutalma hosszú, megfeszített munkájáért. Én magam azonban nem is teszek szemrehányást a színésznek, ha az átlényegülés abban az esetben sem következik be, ha munkája helyes és logikus utón haladt. Ez ugyanis már ihlet kérdése, a tudatmélyi kirobbanás eredménye, amely el is maradhat, mert nagy mértékben függ attól, milyen közel áll a szinész egyénisége a megformálandó alak egyéniségéhez, és sok múlik a szinész pszichofizikai alkatának sajátosságain is. Az átlényegülés fogalma kapcsolatban áll a szerep úgynevezett "magvának" keresésével. Mit értett Sztanyiszlavszkij a szerep "magván"? A szerep "magva" az a sajátosság, amely lehetővé teszi a szinész számára, hogy ne csupán a szerző által megadott körülmények között keljen életre, hanem bármilyen más feltételek között is. Azt mondják, hogy a Turandot hercegnőben Scsukin a szerep magvát egy tizenkétesztendös kislányban találta meg és ezt a "magot" nagyon pontosan
