Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)
A rendező munkája a színésszel
feltárta az egész előadás során. Â szinész Igen sokáig kereste e "magot" és segítségével elérte, hogy a legkülönbözőbb körülmények között szabadon, könnyedén mozgott. Ez a színészi alakításnak az a "mazsolaszeme", amely megteremti az alak megismételhetetlenségét és hozzásegít az átlényegülés folyamatához. Minél távolabb áll egymástól a szinész és a szerep, annál nagyobb ez az ugrás. Gyakran előfordul azonban, hogy a színész egyéni adottságai közel állnak a szerephez, jól fog hozzá a dologhoz, úgy tűnik, megtalálta a hős alakját, de hiányzik az, amit a festészetben az utolsó ecsetvonásnak szoktak nevezni, s ami azután élettel tölti meg és sajátos fényben villantja fel az alkotást. De ha a szinész megáll az "én, a feltételezett körülmények között" fokán, és ennél tovább nem lép, akkor baj van. Természetesen előfordulnak kivételek is,de nekünk a törvényeket, törvényszerűségeket kell megtalálnunk, nem pedig a kivételeket. Â szinháztörténetből tudjuk, hogy nem minden nagy szinész lényegült át. Ezekben az esetekben rendszerint ezt mondjuk: olyan gazdag az egyénisége, hogy nincs rá szüksége.Érdekes például számunkra Komisszarzsevszkaja^* egyénisége, bár nem volt az átlényegülés művésze. Ha a szinész aláveti magát az átélés első törvényének, önmagából indul ki, helyesen él és mozog a feltételezett körülmények között, hosszú időn át azokat a cselekedeteket hajtja végre, amelyek nem őrá, hanem hősére jellemzőek, de e cselekedeteket magáévá teszi, akkor a szerepbe való beleélés egy bizonyos szakaszában hatalmas minőségi ugrás következik be, és megjelenik egy váratlan dór Színház művésznője, aki haladó, demokratikus művészi céljainak megvalósítására Péterváron megalapította a Drámai Színházat /Komiszszarzsevszkaja Szinház/. Leghíresebb szerepei: Sirály /Nyina Zarecsnaja/, Hozománynélküli menyasszony /Larissza/, Ványa bácsi /Szonja/ Nóra /címszerep/ stb. /1864-1910/ neves orosz szi- 146
