Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A rendezői elgondolás megvalósítása

szinte kényszerből bukjanak ki e szavak. Azt is be kellett mutatnunk, hogy e vékony köpenyben álldogáló, nyugtalan és mély érzésű embernek bánata átlengi az egész hajót, s több, jelentősebb egy ember buslakodásánál.Ebből az elképzelésből fakadt a lejtős fedélzeten kiteritve fekvő Ejabij s a mellette lassú, bánatos sorban elvonuló matrózok képe - először egy matróz megy el előtte jobbról balra, azután a másik, balról jobbra, a kinzó, kimeritő töprengés egyazon súlyos ritmusában.

Nem az előadás ékitésének igénye és nem a csatajelenetek iránti vonzódásunk szülte a csata jelenetét, amely mintegy átivel a cselekmény szálain, kiegészíti és gazdagítja a szereplők jellemét - hiszen életük legfeszültebb pillanataiban állitja őket elénk. A szerző gondolatát követve, arra törekedtünk, hogy szemléletessé tegyük ezt a feszültséget, azt az izgalmat, amely döntő percekben meghatározza egy ember sorsát, hőstettét.

Előfordul, hogy az ember egyetlen pillanatra elengedi magát, s máris kárbavesznek addigi erőfeszítései, küzdelmei. A Vezető úgy érezte, hogy már diadalt ülhet a Komisszárnő fölött, s hatalma határtalan. Lelke megremeg az örömtől, meg akarja ünnepelni győzelmét és ünnepséget rendez. Az ünnepség külső formáinak véleményünk szerint, meg kellett mutatnia a Vezető igazi arcát, szennyes Ízlését, nyomorúságos igényeit. így jelent meg ebben a jelenetben egy harmadrangú vendéglőből "beszervezett", harsogó szinü szőnyeg, a patriarchális szamovár, az "Elhervadnak a csodás rózsák" szivszaggató melódiáját harsogó ócska gramofon, az ittasan dülöngélő Rekedt; igy született meg a jelenet, amely a minden vidámságot nélkülöző anarchista tivornyát bemutatta.

Az effajta belső kontrasztok jellemzőek Vszevolod Visnyevszkij művészi gondolkodására, tragédiájának költőiségére. Visnyevszkij a hitelesség egyazon magas fokán mutatja be az élet visszataszító fonákját, rajzolja meg a- 133 -I

!

I